Tisztelt Országgyűlés! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Áder János képviselő a Fideszből, „Úttalan utakon - avagy a kormány infrastruktúra-politikája” címmel politikai vita megtartását kezdeményezte. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt képviselőtársaim V/12390. számon kapták kézhez.





ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csepeli György államtitkár úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportjának terhére.



DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szociológusok arra a kérdésre, hogy mi a nemzet, azt szokták válaszolni, hogy elképzelt közösség.

Ahhoz, hogy ez a közösség az elképzelésből valóság legyen, akár magyar, akár más nemzetről beszélünk, az szükséges, hogy legyen infrastruktúra. Az infrastruktúrának eddig azokat az alapjait hallottuk, amelyek lehetővé teszik atomi szinten, fizikai szinten az összeköttetés megvalósulását, a realitás kibontakozását abból a lehetőségből, amit nemzetnek neveznek. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium szemszögéből nézve az infrastruktúra óhatatlanul egy másik vetülettel is rendelkezik, és ez ugyanolyan fontos, sőt azt kell mondjam, hogy a jövő szempontjából nézve talán egy hangsúlynyival még fontosabb a fizikai közeledésnél, a fizikai összeköttetésnél, és ez a szellemi összeköttetés, a kommunikáció. Forradalmat élünk át, a kommunikáció forradalmát, amely korábban érvényesnek hitt távközlési technikákat egyik pillanatról a másikra leértékel. Ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság, illetve a Kárpát-medencében élő magyarság versenyképesen álljon helyt Európában, és ahhoz, hogy Európa versenyképes legyen a nagyrégiók versenyében, az szükséges, hogy ezt az új struktúrát próbáljuk megérteni, ehhez próbáljunk közelíteni, ami nagyon nehéz, hiszen technológiailag rettenetesen változó helyzetről van szó.

Ami eddig elindult a korábbi kormány idején, a mi kormányunk idején, és folytatódni fog, az nagyon ígéretes. Három olyan hálózat van, amely lehetővé teszi ezt a fajta összeköttetést a nemzet minden egyes polgára között. Az egyik a közháló, amely voltaképpen egy civil hálózat, amely lehetővé teszi az iskolák, az önkormányzatok, az egyházközségek, a könyvtárak és az eMagyarország pontok bekapcsolódását, és ezen keresztül az emberek részvételét a közügyek intézésében, a közlekedési problémák, információk megtalálásában, az egymás közti kapcsolatok bonyolításában. Voltaképpen az életnek nincs olyan dimenziója, amely a közháló segítségével, ennek az új médiumnak a segítségével ne lehetne lebonyolítható.

A másik ugyanilyen fontos hálózat, amely korábban is létezett, és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy még nagyobb sebességgel, még szélesebb sávon, még több adat tudjon áramolni ennek a hálózatnak a gerincén, ez a nemzeti információs infrastruktúra, amely az egyetemeket, a kutatóintézeteket köti össze, ráadásul összekapcsolva a megfelelő európai intézetekkel.

És a harmadik: az elektronikus kormányzati gerinc, amely az elektronikus kormányzás ígéretét rejti magában. Ha áttekintjük ennek a három nagy hálózatnak a menedzselési problémáit, a finanszírozási problémáit, ami körülbelül tízmilliárdos nagyságrend egy évben, akkor látjuk, hogy nem kis erőfeszítést tesz a kormány annak érdekében, hogy ez a nemzet ne csak elképzelt, hanem valóságos közösség is legyen.

És még egy mozzanat: nyilvánvalóan itt nem csak a kormánytól kell várni erőfeszítéseket; erőfeszítéseket kell várni a kutatási és fejlesztési szférától, a civil társadalomtól, és nem utolsósorban az üzleti szférától - az üzleti szférától, amely talán a legrugalmasabban reagál a technológiai újdonságokra. És ennek mentünk elébe a harmadik generációs mobiltelefon-tender kiírásával, amiben úgy tűnik, hogy verseny fog beindulni. Ennek következtében árcsökkenés fog beindulni, és olyan új technológiák fognak megjelenni, amely új technológiák voltaképpen mindenki számára lehetővé fogják tenni azt, hogy mindig, mindenről, mindenkivel kommunikálhassanak. Ez egy olyan jövőkép, amelyet csak tartalommal kell megtölteni, de a tartalom rajtunk múlik - az adottság itt van. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)



ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy független képviselő, Ékes József képviselő úr kétperces felszólalásra kért lehetőséget.



ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Az államtitkár úr az előző hozzászólásában ecsetelte, hogy a magyar gazdasági társaságok milyen jó eredményeket érnek el. Államtitkár úr, én most tudok három olyan céget, amely a válságos időszakát éli át, egy olyan gazdasági társaság is köztük van, amely hungarikum Magyarország számára és a világ számára is - ez is veszélyben van. Közel 2,5-3 ezer ember sorsa függ ezen cégek esetleges megerősödésétől vagy stabilizációjától.

A másik, amit Csepeli György államtitkár úr mondott: a nagyrégiók versenye. Ez egy nagyon helyes meglátás, csak ehhez hozzá kellene tenni, mondjuk, Glatz Ferencnek vagy Vizi E. Szilveszternek a véleményét. Hiszen három héttel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémián volt egy nagy konferencia, ahol saját maga is elmondta, hogy a magyarországi kutatás-fejlesztések, a magyarországi szabadalmak sajnos külföldön érvényesülnek, és nem a hazai gazdaságélénkítést szolgálják. Ez a legszomorúbb ebben.

És itt visszatérek arra, amit Balsay képviselőtársam is elmondott: a fenntartható fejlődés kérdésére. Tehát ha ezekkel a kérdésekkel nem tudunk jól sáfárkodni, akkor mire számítunk hosszú távon? És én ezt kívántam az előzőekben is elmondani az államtitkár úrnak.

Nézzük a magyarországi védett termékek listáját az Európai Unión belül: közel 800 védett termék létezik. Ebből hány magyar van? Összevissza 8 - ez is szégyen Magyarországra. És ezeket kellene úgy megfogalmazni, hogy ezekből valóban egy hosszú távú stratégia tudjon kialakulni, amihez a magyar tudomány, a kutatás-fejlesztés, a szabadalmak és a gazdasági társaságok is igazodni tudnak. Ilyen elképzelés sajnos jelen pillanatban nincsen. Köszönöm a figyelmüket.



VISSZA