ELNÖK: Pettkó András, az MDF képviselője, interpellációt nyújtott be az informatikai és hírközlési miniszterhez: „Széles sávot mindenáron?” címmel. A képviselő urat illeti a szó.



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak, Kovács Kálmán miniszter úr tanácsadó testületének 2004-es elemzéséből idézek néhány megállapítást: „A szélessávú internetes hozzáférés növelését a tartalom oldaláról kell fellendíteni, és ehhez kell megfelelő infrastruktúrát rendelni. Abban az időszakban, amikor a felhasználói kimenő adatok mennyisége már eléri a letöltött adatok mennyiségének nagyságrendjét, tehát a valódi interaktivitás bekövetkezik, az aszimmetrikus széles sávnak mondott kapcsolatok a fejlődés korlátjává válnak. Adminisztratív megoldás semmiképpen sem javasolt e célok elérése érdekében. Létezik ugyanis más módszer a cél elérése érdekében. Ez pedig a kereslet növekedése, támogatása és a lefedettséget növelő beruházások támogatása.”

Tisztelt Államtitkár Úr! Előző szavaim tehát az NHIT tanulmányából származnak, s nem attól a kevés szakújságírótól, akit a Millenáris Kht.-n vagy egyéb fiókszervezeten keresztül az IHM az elmúlt három évben elfelejtett kifizetni a hallgatásáért. Az IHM 2002 őszén meghirdetett és rosszul kivitelezett támogatási rendszere csúfosan megbukott, mivel a támogatási összeg egyhatodát sem sikerült a célra elkölteni. A nagy sikerként elkönyvelt szélessávú internetezési támogatással kapcsolatban a sok félrebeszélés mellett kevés tényt tudott meg a közvélemény. Egy normális országban pedig ez megengedhetetlen. Máig homály övezi, hogy Medgyessy Péter 2003. februári bejelentése után hány milliárd forintos adókedvezményben részesítettük az ADSL-technológia tömeges elterjesztését. Azt a technológiát, melyről a miniszter tanácsadói is úgy vélekednek, hogy azok néhány év múlva - idézem az előző tanulmányt - a fejlődés korlátjává válnak. Nem tudjuk azt sem, hogy a Matáv könyveiben miért szerepelnek 25-30 ezer forintos bekerülési értéken azok az ADSL-modemek, melyek valós piaci értéke 7-8 ezer forint körül mozog. Arról sem tudunk részleteket, hogy akcióiban hány előfizetőnek számlázták ki az adókedvezményből felvásárolt modemeket. Két dolgot tudunk biztosan. Az egyik az, hogy az ADSL-piacon minden internetszolgáltató a Matáv nagykereskedelmi ADSL-ajánlatának viszonteladója, tehát valójában a termék ugyanaz, csak másképpen csomagolják. A másik pedig az, hogy minden második ADSL-előfizetést a Matáv-csoport, vagy divatosabb nevén a Magyar Telekom, tehát az Axelero birtokolja.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mennyi adókedvezmény-forintjába került a költségvetésnek, hogy a kormány a Matávnak adta az ADSL-piacot? Mekkora adókedvezményt vett igénybe a Matáv szélessávú ADSL-hálózatának fejlesztésére a 2003. évben? Vizsgálták-e a beruházásokat alátámasztó számviteli nyilvántartásokat? Milyen adatok alapján ítélte meg a költségvetés az adókedvezményt? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)



ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Csepeli György informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár válaszol. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.



DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem feladatom, hogy minősítsem a magyar szakmai újságírókkal kapcsolatos inszinuációját, ők megvédik magukat, ha akarják.

Ugyancsak nem akarok szakmai vitába belebonyolódni, de nyilvánvalóan arról van szó, hogy az ön által ADSL-nek nevezett technológiának van egy letöltési és egy feltöltési sebessége, és a nemzetközi normáknak megfelelően Magyarországon pontosan az a helyzet, mint másutt, hogy kétszer olyan sebesen történik a letöltés, mint a feltöltés. Ebben jelenleg semmifajta gátja a fejlődésnek nem fedezhető fel, amit az is bizonyít, hogy például a Wikipediát ha megnézik - amely az egyik legnagyobb kollektív tartalomfejlesztő vállalkozása a világnak -, ott már 7500 szócikk magyarul olvasható. Tehát ilyen értelemben véve okafogyott a kérdés.

A támogatással kapcsolatos eszmefuttatásait őszintén szólva nem teljesen tudtam követni; nem világos számomra, hogy sokallja vagy kevesli a támogatást. Ami a támogatással kapcsolatos konkrét fizikai adatokat illeti, azok olvashatók a Pénzügyi Közlöny 2005/3. számában, a 2004. évi adókedvezmények tekintetében. Azoknak az összegeknek, amelyeket fölemleget számítástechnikai eszközök áraként, az ellenőrzésére természetesen nincs módom, hiszen lehet, hogy önnek volt módja, de nekem üzleti könyvekbe való betekintésre egyelőre nincs lehetőségem, pusztán csak a logikai érzékem, illetve a piacismeretre vonatkozó készségem diktálja, hogy a számok, amelyeket ön közöl, túlságosan magasak. Hiszen csak az a két-három perc, amíg ön elmondja az interpellációját, már árcsökkentést idéz elő, tehát ilyen értelemben véve nyugodtan feltételezhetjük, hogy túlzottak azok az árak, amelyeket az ADSL-modem kapcsán ön emleget, mert ezeknek az áraknak egyszerűen zuhanniuk kell.

Azt, hogy sikeres vagy sikeretlen a szélessávú internet-hozzáférést támogató programunk, legalábbis a lakosság körében, megint csak - egyébként meglehetősen objektív - számok bizonyítják. Jelenleg az előfizetéseknek több mint a fele, majdnem a fele szélessávú, igaz, hogy ez az aszimmetrikus típusú hozzáférés: 810 ezerből félmillió a szélessávú hozzáféréssel rendelkező előfizetők aránya. Ez nemzetközileg is nagyon jó arány, és minden alapunk megvan annak feltételezésére, hogy ezeknek az előfizetőknek az aránya és abszolút száma növekedni fog.

Más tekintetben, akiknek nincsen olyan anyagi helyzetük, vagy nincs olyan technológiai környezetük, hogy rácsatlakozhassanak a világhálóra, a közhálóprogram keretében közösségi hozzáférési pontok ezreit biztosította a minisztérium különböző konstrukciók keretében, amelyek következtében érzésem szerint - mint ahogy már a múlt alkalommal Mécs Imre képviselő úrnak adott válaszomban kifejtettem - az igazi korlátja a szélessávú internethasználatnak az ismerethiány, a tapasztalathiány, a félelem az újtól, a félelem a szokatlantól. Ezek azok a félelmek, ezek azok a gátak, amelyek lebontását követően várhatjuk azt, hogy az ön által emlegetett fejlődés elindul, de feltételezhetően ennek a fejlődésnek az irányát se ön, se én, senki nem látja.



ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkár válaszát. Öné a szó, parancsoljon!



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon a netpolgárok és az informatikai cégek fellélegeztek, amikor 2002-ben létrejött az Informatikai és Hírközlési Minisztérium. Sajnos, néhány hónap után kiderült, hogy a tárca nem tudja hatékonyan képviselni az információs társadalom elterjedését. Ez sajnos szomorú, de a mai napig is így van.

A kormány, a jövő-menő miniszterelnökök, a kormányprogramok csak szavakban hangoztatják, hogy a gazdaságfejlesztés egyik fontos eleme az informatikai szektor támogatása. A helyzet egyre romlik, nő a digitális megosztottság. Az IHM és élén a miniszter az első számú szakmai felelős azért, hogy megteremtsék a feltételeket annak érdekében, hogy minél több otthonban és minden munkahelyen használják azt. Olyan valódi támogatási rendszerre van szükség, amelynek eredményeképpen a családok és a vállalkozások képesek lesznek a telekommunikáció eszközét megfizetni amellett, hogy igénybe vehetik az elérhető áron kínált informatikát. A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)



ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután a képviselő úr nem fogadta el az államtitkár válaszát, kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a választ 130 igen szavazattal, 93 nem ellenében elfogadta.



VISSZA