ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása.



ELNÖK: Folytatjuk az írásban előre jelentkezett képviselők sorát. Megadom a szót Kovács Kálmán miniszter úrnak.



KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002-ben Csipkerózsika-álmából ébredt Magyarország, hiszen 2002-re a világnak a mozgásokra, a változásokra nálunk jobban odafigyelő része már rég a XXI. századot építette, amikor mi még álmodoztunk és aludtunk. 2002-re nemcsak az Európai Unió országai és nemcsak az Egyesült Államok, hanem már a Távol-Kelet és Ázsia sok más térsége is a XXI. század modern, átalakuló világát építette, míg mi elfelejtettünk felébredni. Éppen ezért 2002-ben a kormányprogram célul tűzte ki, hogy fordulatot hoz egy igazi, szabad Magyarország megteremtésében, mert ha valóban versenyképes, szolidáris és esélyt adó országot akarunk, akkor ez elképzelhetetlen a XXI. század modernizációja nélkül.

2002-ig ugyanis aludtunk - átaludtuk azt az előző négy esztendőt, amelyben a világ nagyon gyorsan fejlődött ezen a területen. Nem tudom, hogy mennyire emlékeznek rá, szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy 2002-re Magyarországon volt a fejlett országok közül a legdrágább a mobiltelefon-tarifa, Magyarországon volt a legdrágább a betárcsázós internet, és Magyarország az utolsó helyeken kullogott a szélessávú internettarifában is. (Ékes József közbeszól.)

A háztartások 18 százalékában volt számítógép, tisztelt hölgyeim és uraim, és 600 településen még csak vezetékes telefonellátás sem volt, nemhogy az idősek, de még a fiatalok körében is az új eszközöknek, a számítógépnek, az internetnek az ismerete nagyon töredékesen volt jelen. (Ékes József: A hazai telefonfejlesztés?) Márpedig nincs modern Magyarország, nincs hatékony, olcsó állam, nincs demokrácia, nincs versenyképes gazdaság, nincs egyetemes tudás és nincs esélyteremtés a korszerű, XXI. századi technológia nélkül. Ezért jött létre az új kormányban a társadalmi modernizáció műhelye, az informatikai tárca, és ezért - éppen a liberális fordulat érdekében - került a szabad demokratákhoz. A liberális szabályozás versenyt teremtett. Igen, csak a verseny bonthatja le a monopóliumokat, és teremtheti meg azt, hogy hozzáférhető legyen, anyagilag megfizethető legyen ez a technológia. Ez a verseny, ami kirobbant Magyarországon, eredményezte azt, hogy nemcsak mi mondjuk, hanem rólunk is mondják, értékelik, hogy ebben a térségben, Magyarországon a leggyorsabban, a legnagyobb mértékben változott a XXI. század technológiájához való hozzáférés.

Lassan mutatom képviselőtársaimnak, hogy lássák; ez az ábra mutatja itt (Felmutatja.), hogy a fejlett országok közül Magyarországon volt a legdrágább a mobiltelefon. Ez nem egy dicsőségtábla itt, az elsőnek lenni, hanem kicsit kellemetlen - az OECD táblája -; és ez a tábla (Ékes József: Mikor volt a telefonfejlesztés Magyarországon?) mutatja, hogy Magyarország a legfejlettebb országokban mára 18 helyet javult a mobiltelefon-szolgáltatásban. Nagyon fontos, hogy új modernizáció indult el a hálózatfejlesztésben is. A XXI. század intelligens infrastruktúráját kezdtük el megépíteni, képviselőtársaim, a közhálót, mert talán kevesen tudják, de Magyarországon a ma 14 éves korosztály 20 százaléka - nem az idősek, a 14 éves korosztály 20 százaléka -, azaz 5 gyerekből 1 még soha nem használt számítógépet. Öt gyerekből 2, azaz a ma 14 évesek 40 százaléka soha nem használt még internetet. Miért? Azért, mert az általános közoktatásban összesen 596 település iskolájában volt internet 2002 végén, miközben 2530 településen van közoktatási intézmény. Tehát több mint ötször annyi településen van intézmény, mint ahol volt internet. És ezért volt olyan fontos, hogy a közhálóprogrammal minden település közoktatási intézményéhez elvigyük a szélessávú internetet, elvigyük a modern technikához való hozzáférést. Lassan mutatom, hogy képviselőtársaim láthassák (Felmutat egy iratot.): 596 település 2002-ben, és 2530 település 2005 végén. Ennyit a kártyákról, tisztelt képviselőtársam! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Tudják-e önök, képviselőtársaim, hogy a közháló mellett közkutakat is kellett építeni? Mert bizonyosak voltunk benne, hogy még jó sokáig sajnos nem mindenki számára lesz még az olcsóbb tarifa sem megfizethető, hogy a lakásokban otthon legyen internet, ezért a közháló végére közkutakat, azaz közösségi internet-hozzáférési pontokat hoztunk létre. Ezek azok a bizonyos eMagyarország pontok, ahol 2400 ponton már ma is van internet, 400 helyen pedig a következő év elejéig bekötjük az internetet és azt a hálózatot, amely ma már a határon túl is, a határon túli magyarok számára több mint 300 helyen teszi lehetővé az internethez, a magyar nyelvű tartalmakhoz való hozzáférést, a magyar honlapot, a tiszta szoftvert.

Ez a program az, amelyet tovább fogunk folytatni. És annak érdekében, hogy minél többen, akár az idősebbek körében is tudják használni ezt az eszközt, egy új szakmát indítunk januártól, ennek megtörtént az akkreditációja: a közösségi informatikus, vagy ahogy ők magukat nevezik, IT-mentor szakmát; azt a szakmát, amely a XXI. század digitális népművelője, aki segít az idősebbeknek, segít azoknak, akik még ilyen eszközt nem használtak, hogy hogyan kezdjenek el közösségi helyen, művelődési házban, szociális otthonban, eMagyarország pontokon az internethez és az elektronikus szolgáltatásokhoz hozzáférni - természetesen azért azt szeretnénk, ha minél többen otthon. És a költségvetés vitájában kell arról beszélni, hogy az állam, ha kell, igenis lemond adóbevételekről, vagy direkt kiadásokat is vállal azért, hogy az otthoni számítógép-ellátottság javuljon.

Néhány nappal ezelőtt megdöbbenve hallottam Stumpf István volt miniszter úrtól, hogy alig 3 százalékos volt a növekedés a háztartásokban a háztartási PC-k vonatkozásában az elmúlt időszakban, tehát a Sulinet Express-program abszolút nem töltötte be a funkcióját. Szeretném mutatni, hogy a KSH honlapjáról letölthető - most is oda lehet menni - (Felmutat egy iratot.): 2001-ben a háztartások 18 százalékában volt PC, jelenleg a háztartások 41 százaléka rendelkezik számítógéppel. Ennyit erről, képviselőtársaim! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) A forrás az interneten a KSH honlapja. Igen, azt gondolom, hogy ma már az információhoz való jutás, az elektronikus szolgáltatások, ez jelenti a demokratikus Magyarországot, és ez jelenti a versenyképességet is. Ezért olyan fontos, hogy Magyarországon nagyon sok településen induljon el az elektronikus szolgáltatás, a szélessávú hálózatfejlesztés, a helyi hálózatok fejlesztése uniós forrásból és hazai forrásból és a helyi elektronikus szolgáltatások fejlesztése. Jelenleg Magyarországon 900 településen folyik uniós forrásból hálózatfejlesztés, és az adókedvezmény, illetve a hálózatfejlesztési támogatás révén ma már a piac is üzletet lát abban, hogy vidéki kistelepüléseken is megjelenjen szolgáltatással. Szeretném mutatni, hogy 2004 márciusában, amikor a programok indultak (Felmutat egy diagramot.) Magyarországon, ezek a piros és zöld pontok jelzik, hány helyen volt szélessávú szolgáltatás. 2005 júniusára ennyi helyen. Szeretném mondani, hogy lefedettségben, elérésben Magyarország európai színvonalon, az európai közép fölött van már, és ha ezt meg tudjuk tartalommal is tölteni, akkor bizonyos vagyok benne, hogy a kormányzati lépések valóban egy modern Magyarországot segítenek elő.

A kormányprogramnak ugyanis és a költségvetésnek van piaci hatása. Ez egy tisztán piaci terület, szoktuk mondani. Én meg azt teszem hozzá, hogy igen, de katalizátor nélkül ez sem fejleszthető fel, hiszen az Európai Unió is megállapította, hogy Magyarország legtöbb települése piaci értelemben, gazdaságilag szélessávú hálózatfejlesztésre nem érdemes üzleti befektetés szempontjából. Ezért kell a kormányzatnak jelen lenni, támogatáspolitikával, költségvetéssel, hogyha egy országot valóban modernizálni akar, ha egy kistelepülési vállalkozó számára is meg akarja teremteni azt a lehetőséget, hogy interneten keresztül, a korszerű technológián keresztül bekapcsolódjon a gazdaság vérkeringésébe. Néhány nappal ezelőtt egy kis Szolnok megyei településen a helyi panzió vezetője mondta, hogy nála az oda érkezők 80 százaléka már interneten jelentkezik be, foglal szállást. Magyarországon egy pici településen, Bárándon - csak azért mondom, ha valaki ellenőrizni akarja -, az ottani helyi kis panzió tulajdonosa mondta, hogy 80 százalék. Vegyük észre, hogy ma már nem az a kérdés, hogy milyen luxus az internet, hanem az a kérdés, hogy aki nem jut ehhez a korszerű eszközhöz, akár gazdasági szereplő, akár közcélú szereplő, akár önkormányzat, akár közintézmény, az lemarad, kimarad a világ fejlődéséből. És van hatásuk a kormányzati programoknak a piacra is, hiszen itt látható (Ismét felmutat egy diagramot.), hogy például az elmúlt időszakban, 2002 és 2005 között a szélessávú internettarifák különböző szolgáltatóknál - természetesen a nevüket levettem - több mint 50 százalékkal csökkentek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a következő, a 2006-os költségvetés éppen ezért célozta azt meg, hogy társadalmasítsuk ezt a fajta modernizációt, készítsük elő a nemzeti fejlesztési terv második szakaszát, amikor alapvetően a tartalom és a szolgáltatás jelenik majd meg, hiszen azt mondhatjuk, hogy a hálózatban, a hozzáférésben sokat léptünk előre, most a hozzáértés és a szolgáltatás következik. Az IHM 2006-os költségvetésében 22 milliárd forint van különböző, itt mutatott rendszerek fenntartására, például a közháló mintegy 7 milliárd forintba kerül, de a többi tárcánál, és ezt szeretném hangsúlyozni, összességében több mint 98 milliárd forintnyi fejlesztés van informatikai modernizációs céllal. Kiemelem azokat a szolgáltatási modernizációkat, ami a Belügyminisztériumhoz tartozóan az önkormányzatoknál vagy a belügyi szerveknél vagy a nagyobb államigazgatási szerveknél az elektronikus információszabadság az átlátható, modern állam működésének feltételeit teremti meg. Sokat beszélünk ma korszerű, modern, kisebb, hatékonyabb államról. Ez elképzelhetetlen elektronikus modernizáció, papír nélküli ügyintézés, automatizált szolgáltatás nélkül. Elképzelhetetlen! A többi csak farigcsálás és ígérgetés. Modernizáció nélkül nem lehet korszerű kis államban gondolkodni, ez a rendszerek kulcsa.

Gazdasági szereplőkkel tárgyalva az elmúlt napokban, mindenki azt mondta, hogy a következő időszak, az NFT II., tehát a 2006-2013 közötti időszak gazdasági elvárásainak egyik legfontosabb eleme, hogy a nagy rendszerek, államigazgatási rendszerek, egészségügyi rendszerek és a többi szolgáltatási, önkormányzati rendszer átalakítása, modernizációja történjen meg, mert ez állami feladat, ezt nem tudja a gazdaság elvégezni. A többit, versenyképes körülmények között a fejlett verseny és szolgáltatás gazdaságát meg tudják teremteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a költségvetés a közpénzből jól szolgálja azokat a közösségi, esélyteremtő, szolidáris és legfőképpen versenyképesség-növelő programokat, amelyeket a kormány maga elé tűzött, és mi, szabad demokraták is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)



ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most felszólalásra következik Pettkó András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon!



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Engedjék meg, hogy a szokásos üdvözlések mellett egy új köszöntéssel is szóljak a 2006. évi költségvetési vitát hallgatókhoz. Ez így hangzik: Tisztelt Netpolgárok! Úgy gondolom, meg kell ismerkednünk ezzel a fogalommal.

Talán nem szükséges hangsúlyoznom, hiszen nyilvánvaló, hogy a netpolgár kifejezés hallatán ma már nem valamiféle kiborgszerű űrlényeket képzelünk magunk elé, hanem azokat az embereket, akikkel találkozunk ismerőseinknél, családunkban, munkahelyünkön, egyszóval mindenütt a környezetünkben. Ők ülnek a monitorok előtt akár naponta nyolc-tíz órát is, ők tanulnak, dolgoznak, alkotnak a számítógéppel, próbálják a közigazgatási ügyeket a XXI. század technikájával lebonyolítani, ők azok, akik az infotechnikai együtthaladásunkat a világgal biztosítják. Úgy is fogalmazhatunk: megjelent a társadalmi térképen egy vadonatúj kategória, az internetezők, a modern információs társadalom előnyeit mindennap használók közössége.

A Magyar Demokrata Fórum már a választások előtt kormánytól függetlenül javasolta egy hírközlési minisztérium felállítását az új parlamenti ciklusban. Úgy ítéltük meg, hogy szükség van egy kormányzati szervezetre minisztériumi szinten, amely képes a tudásalapú társadalom megteremtését elősegíteni, az ehhez kapcsolódó sokirányú technikai és politikai kezdeményezéseket összefogni. Egyszerűen megfogalmazva: az MDF támogatta egy jövő minisztériuma felállítását. Ezért üdvözöltem 2002-ben az MDF képviselőjeként, infopolitikusként az új Informatikai és Hírközlési Minisztérium megalakulását, létrejöttét az információs társadalom kiépülése felé vezető úton fontos mérföldkőnek tartottam. Az informatikai szektor már régen várta a minisztériumát - de nem azt, amelyik megalakult. A kormány hároméves működése óta folyamatosan hatalmi harc folyik a szocialista vezetésű Miniszterelnöki Hivatal - itt maradt a kormányzati informatika - és a szabad demokrata vezetésű IHM között. A kettős irányítás fejetlenséghez vezetett, kicsinyes hatalmi torzsalkodásokhoz adott a mai napig kimeríthetetlen muníciót.

Az MDF már az IHM megalakulásának folyamatában is jelezte, hogy az új szervezet sajnos nem kapja meg a telekommunikáció és az informatika egészét. A meghatározott feladatköröket indokolatlanul szétosztották különböző, még meg sem alakult hivatalok és államtitkárságok között. Így került a MeH-be a kormányzati informatika és a kormányzati portál. Különböző helyekre kerültek a pályázatok, a nagy telekommunikációs fejlesztések és a szabályozási kérdések, tisztázatlan maradt az IHM és a Hírközlési Felügyelet - később Nemzeti Hírközlési Hatóság - viszonya is. Az a tény, hogy az e-kormányzás kialakítása a MeH-nél maradt, komoly aggályokat keltett az MDF-ben. Egy idő elteltével az Oktatási Minisztérium egyes informatikai közbeszerzéseit és pályázatait a kormány az IHM-be helyezte, tekintettel az Oktatási Minisztérium botrányos, korrupciógyanús ügyintézésére, primitív szakmai munkájára.

A Miniszterelnöki Hivatal irányítása alatt működő e-demokrácia médium eredménytelen és pénzpazarló működtetését sajnos nem úgy kívánták megszüntetni, hogy felügyeletét áthelyezték a szakmai minisztériumba, hanem tovább növelve a káoszt, egy teljesen új hálózatot építenek ki. Tették ezt úgy, hogy a portálnak máig tisztázatlan a tartalmi funkciója, célcsoportja, és a nagy marketinggel beígért szolgáltatások többsége máig nem használható, és ami működik, az pedig nem felhasználóbarát.

A kérdés az, milyen tartalommal és mennyiért kaptuk ezt az új hálózatot, miközben az IHM is kiépítette folyamatosan az új netközművét, az eMagyarország-pontokat, amiből több száznak még internetes csatlakozása sincsen. Ezt a tényt maga Kovács Kálmán miniszter úr ismerte el néhány hónappal ezelőtt. Ez a párhuzamosság is azt szemlélteti: ahelyett, hogy egy szervezet hatáskörébe helyezték volna az összes, információs társadalmat érintő projektet, a kormány az elmúlt három évben szinte semmit nem tett az információs társadalom megerősödéséért. Lesz tehát kormányzati gerincháló és külön közháló is. Ilyen gazdag ország vagyunk, hogy nekünk mindenből kettő kell? Természetesen így egyik sem fog működni.

Azt már csak halkan vetem fel, hogy ha az IHM új hálózat kiépítését döntötte el, miért nem a teleházakat fejlesztették. Pedig ezzel a módszerrel a vidéki kistelepülések postáit is fejleszteni lehetne, így azok a vidék informatikai központjává váltak volna.

A tudásalapú társadalomnak egyik komoly kihívása a digitális szakadék megszüntetése. Magyarországon a kormány a hagyományos szakadékok áthidalására sem képes, számomra érthetetlen megfontolásokból tovább növeli azokat. A posták olyan központok lehetnének, amelyek a hagyományos szolgáltatások mellett az információs kor technikai eszközeihez való hozzáféréseket is biztosíthatnák. A magyar kormány ismételten olyan hibát követ el, ami Nyugaton korábban már megtörtént, de időközben felismerték a hibát, és korrigálták. Nekünk más hibáiból is tanulnunk kellene. Skandináviában a települések összekötése, az azonos esélyek megteremtése a cél.

Az eltelt három év zavara és eredménytelensége igazolta, hogy igazunk volt. A Kovács Kálmán által vezetett minisztérium kellő feladatok és hatáskörök hiányában nem tudott megfelelni hivatásának, kellő érdekérvényesítés hiányában eljátszotta azt a történelmi lehetőségét, ami 2002-ben létrejött.

A 2006-os költségvetés megvizsgálásakor ismét úgy tűnik, a kormány továbbra sem mond le az informatikai programok széttrancsírozásáról. Véleményem szerint az elmúlt három évben nem a minisztérium halványítására, már-már fantomizálására lett volna szükség, de a tárca minisztere semmit nem tett ez ellen a folyamat ellen. Több olyan tervezet fekszik a kormány előtt, mely az e-közigazgatás fejlesztését szolgálta volna, de ezek soha nem kapták meg az elindulásához szükséges anyagi forrásokat. A 2006-os költségvetésben sincs meg hozzá még a minimális költségvetési támogatás sem. Az e-közigazgatás fontosságáról nem beszélni kellene végre, hanem tenni érte, és nemcsak a jogszabályi keretek lassú módosítgatásaival, hanem például az elektronikus aláírás, a mobiltelefonos aláírás elterjesztésével, megismertetésével is. Két hónappal ezelőtt egy nagy informatikai konferencián az egyik előadó azt mondta: Magyarországon akkor lesz e-közigazgatás, ha egy elküldött e-mailre egy órán belül e-mailen válaszolnak, legalább azt, hogy megkapták, iktatták a levelet. Teljesen egyetértek. Ez ma az IHM-ben sem történik így.

Tisztelt Ház! Az elmúlt három évben több helyen elkészült tervezetek hol gyengébbek, hol erősebbek voltak, néha még a társadalom homlokterében is álltak, de nem képeztek egységes célrendszert. De ami a legnagyobb baj, hogy egyik évi költségvetés sem tartalmazott pénzt a megvalósításra. Ez a 2006. éviben is így van.

A pénztelenségen kívül a teljes összevisszaság jellemezte a kormány informatikai politikáját. Van közszolgáltatások reformja a Belügyminisztériumnál, a magyar információs társadalom stratégiája az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnál, az e-közigazgatás fejlesztése az Igazságügyi Minisztériumban és a MeH-ben, az IER-projekt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál, Sulinet az Oktatási Minisztériumnál, de nincs egységes szemlélet, nincs összehangolt tervezés, nem készülnek hatástanulmányok, hogy melyik milyen hatással van a másikra. Az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak kellett volna mindezt koordinálnia, szerveznie. Ha ez így történt volna, akkor töltötte volna be történelmi feladatát, amiért létrejött az új minisztérium. Természetesen fel lehetett volna tenni azt az ősi kérdést: melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Azaz az infrastruktúrát fejlesszük vagy az igényt? Sajnos az elmúlt három évben a minisztérium ebben a kérdésben sem tudta eldönteni a helyes irányt.

2002 őszén az Informatikai Vállalkozók Szövetsége éves rendezvényén Balatonkenesén több mint 350 résztvevő előtt az informatikai és hírközlési miniszter úr kiemelte annak fontosságát, hogy az IHM létrejötte milyen fontos esemény volt, milyen hatással volt a társadalomra, és kiemelte az IT-szektor fontosságát is, megjelölte a jövő év kiemelt fejlesztéseit - aztán az egészből a mai napig nem lett semmi. Medgyessy Péter távozásával új fejezet kezdődhetett volna az IHM életében. Az új miniszterelnök bemutatkozó beszédében nagy hangsúlyt fektetett az információs társadalom megerősödésének fontosságára. De az azóta eltelt több mint egy évben ismét nem történt semmi lényeges változás, hacsak az nem, hogy Kóka János, az Informatikai Vállalkozók Szövetségének az elnöke gazdasági miniszter lett. 2004 őszén és 2005-ben tovább folyt az IHM és a MeH közötti kötélhúzás, aminek a kárát ismét az információs társadalom látta. Az EDR-pályázat az IHM-ből helytelenül a MeH-be került át, a vezetékes távbeszélő-előfizetők részére szánt szociális támogatás csak kis mértékben lett 2005-ben kifizetve, főleg azért, mert akinek járt volna, nem tudott róla. Az informatikai miniszter semmit nem tett a párhuzamos vonalas infrastruktúrák, úgymint a közháló, a kormányzati gerincháló, az NIIF, a MÁV, a BM és egyéb zártcélú hálózatok együttes fejlesztésének érdekében; iszonyú pocsékolás és a hálózatok párhuzamos fejlesztése történik, a kevés költségvetési lehetőség szétfolyik. Ez olvasható ki a beterjesztett 2006-os költségvetésből is.

A benyújtott költségvetés minimális, nevetséges összegeket tartalmaz az elektronikus kormányzati gerinchálózat továbbfejlesztésére, a hiányzó csatlakozások megvalósítására, a kormányzati, illetve specifikus ügyfél-tájékoztató rendszerek fejlesztésére, különböző nyilvántartási rendszerek továbbfejlesztésére, a jövő évi választások informatikai támogatására, a közhálóprogram továbbvitelére és üzemeltetésére, az e-közigazgatás, az e-kereskedelem fejlesztésére, az elektronikus aláírás kiterjesztésére, illetve a hazai innováció és a kutatás-fejlesztési témakör is szerepel ezek között. Ha valaki tételesen megvizsgálja az előirányzott összegeket, egyértelműen megállapíthatja, hogy ebből megint nem lesz semmi. Az információs társadalom fejlődése és ezáltal a jövőnk az egyik legnagyobb vesztese a 2006. évi költségvetésnek. Az is érthetetlen, miért nem népszerűsítette az IHM a 2003 óta természetbeni juttatásként a munkáltató által adható internet-előfizetési lehetőséget, pedig ez egy jó ötlet az internetpenetráció növelése érdekében. A jövő évi költségvetésben egy árva forint sincs erre a célra. A szakmai koncepciótlanság mentén alakult ki az a tarthatatlan helyzet, hogy az önkormányzati GVOP-k kapcsán minden település olyan szintű és minőségű informatikai rendszert alakíthat ki, amilyet úri kedve jónak lát. Az immáron hat alkalommal beígért PKI-infrastruktúra kiépítése sem történt meg, és a 2006-os költségvetésben sincsenek meg ennek a nyomai sem.

A következő, 2006. évi költségvetésnek az IT-szektorra fordított prioritásai nem a gazdaság fejlődésének az irányába hatnak. Olyan szabályozásra, olyan struktúrára és költségvetésre volna végre szükség, amelynek eredményeképpen a családok, a vállalkozások mind nagyobb hányada lenne képes a telekommunikáció eszközeit megfizetni, és elérhető áron vehetik igénybe a kínált informatikai szolgáltatásokat. Ehhez azonban újra felelős nemzeti kormányra van szükség Magyarországon. Országgyűlési képviselőként határozottan követelem, hogy szűnjenek meg az indokolatlan duplázások, a kormány irányító szervezetei az informatikai feladatokat egy központba koncentrálják, és az egymás közötti, ma már alig leplezhető hatásköri küzdelem helyett a tényleges teendőkkel foglalkozzanak. A további hatalmi széthúzás a tudásalapú társadalom informatikai megalapozását késlelteti.

Tisztelt Ház! Mindenki tudja, ma teljes egyetértés van abban az üzleti szférától az elemzői világig bezárólag, hogy ez a költségvetés ebben a formában nem tartható számokat és nem tartható hiánycélt foglal magában. Ebből az következik, hogy talán már szinte megtárgyalni sem érdemes. Az lenne a leghelyesebb, ha ezt a költségvetést a kormány visszavonná, és egy új, a valóságnak megfelelő törvényjavaslatot terjesztene elő. De mivel a kormány erre nem hajlandó, felelős képviselőként ezt kell megvizsgálnunk. Ha a Miniszterelnöki Hivatal fejezetét nézzük meg, még azoknak a feladatoknak az ellátására sem jut elegendő pénz, amelyeket a tárca kiemelt feladatnak szánt, ezt gyakorlatilag az Állami Számvevőszék véleménye is alátámasztja a kötelezően ellátandó feladatokkal kapcsolatban.

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium fejezetén belül még mindig elég magas az igazgatási költségvetés: 5,8 milliárd forint, ami egy ilyen kicsi minisztérium esetében nagy nagyságrend. Az IHM és a Miniszterelnöki Hivatal fejezetét megvizsgálva elmondható az, hogy ez a költségvetési javaslat mind a két intézményt - nemes egyszerűséggel mondva - kifizetőhellyé degradálja. Ha a Miniszterelnöki Hivatalban 2006-ban érdemi fejlesztések lennének, ez a fejezet nagyságrendekkel többet tartalmazna. Ami az Informatikai és Hírközlési Minisztériumot illeti, ott nagyon könnyen végig lehet futni a meghatározó programokon: gyakorlatilag az eddig mindig olyan fontosnak tartott programok közül szinte mindegyik rosszul jár. A NAVA-, az NDA-program is az egyötödét kapja annak, amit a szakemberek szerint minimálisan kellene megkapnia abban az esetben, ha csak a fenntartásra próbálnak koncentrálni, és ezen belül érdemi előrelépésre nem is, hogy csak ezt az egy programot emeljem ki. Nem beszélve arról, hogy máig tisztázatlan, mi lesz az 5,3 milliárd forint sorsa, amit a 2005. évi költségvetés tartalmazott a NAVA számára.

A költségvetési tervezetből egyértelműen látszik, egyetlenegy olyan program van, amelyik jobban jár, ez a Jövő Háza projekt, amelyik, úgy tűnik, hogy örökké tart, bár ennek a költségvetésben a legnagyobb összegét mégiscsak a PPP-konstrukcióban történő visszalízingelés jelenti. A tervezet egyik furcsasága, hogy az a pénzösszeg, amelyik a három nagy mobilszolgáltatótól befolyik a következő időszakban a licencdíjak formájában, nem ezen a területen fog hasznosulni. Ez is azt mutatja, hogy ennek a területnek az érdekérvényesítő képessége - minden ígéret ellenére - a költségvetési vitában meglehetősen alacsonynak nevezhető. Tisztelt Ház! Mindenki tudja, a Kovács Kálmán által vezetett minisztérium felosztásáról a nyáron a GKM, az OM és a MeH vezető politikusai között koalíciós tárgyalások folytak. A miniszter a monopóliumok kialakításának a mestere, legyen szó internetről, szoftverről vagy routerekről. A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként más lehetőséget nem látok, minél hamarabb újra tisztázni kell az IHM hatáskörét, illetékességét, viszonyát a MeH-hel és a többi minisztérium informatikával kapcsolatos feladataival. Amennyiben nem így lesz, akkor a 2006. évi költségvetésben az információs társadalom megerősödésére, kiépítésére szánt minimális támogatási összeg is, úgy, mint az elmúlt három évben, szét fog folyni.

Tisztelt Ház! A jelenlegi kormánynak már csak néhány hónapja van hátra, 2006 tavaszán választások lesznek, aminek következtében újra felelős nemzeti kormány lesz az MDF részvételével Magyarországon, amely képes lesz végre a tudásalapú társadalom megteremtését elősegíteni, az ehhez kapcsolódó sokirányú technikai és politikai kezdeményezéseket összefogni, koordinálni, szervezni. Így végre megkezdheti munkáját egy „jövő minisztériuma”, amelynek felállítását a Magyar Demokrata Fórum már régóta szorgalmazza. Bízom benne, hogy így lesz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)



ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Csepeli György informatikai államtitkár úr. Parancsoljon, öné a szó.



DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Pettkó András hozzászólásai ebben a parlamentben elég ritka pillanatokat képeznek, ugyanis az ő hozzászólásainak a centrumában valóban a jövő, az információs társadalom és mindazon lényegi kérdések kerülnek elő, amelyeken egy országnak nemcsak a versenyképessége, hanem a megmaradása is múlik. Most egy sajátos szerkesztésben szedett össze egy súlyos vádlistát, sok drámai mozzanattal színezve, hatalmi harcokat belevetítve egy általa közelebbről nem ismert kaotikus mezőbe - ezekkel most nem óhajtanék foglalkozni, hogy ki kit akarna legyőzni.

Nyilvánvaló, hogy az informatika, lévén egy teljesen új terület, nem rendelkezik azokkal a szilárd, konzisztens, sokszor - mint például a vidékfejlesztés vagy földművelés esetében - százados érdekérvényesítő képességekkel, amelynek következtében az a mérce, amit a hagyományos minisztériumi struktúrával kapcsolatban működtetünk, egy ilyen terület esetében óhatatlanul nem működik. Időt kell hagyni ahhoz, hogy maga az új struktúra, amely inkább ügynökség, mint minisztérium, teret és lehetőséget nyerjen a maga számára. Úgy érzem, hogy az elmúlt három évben az IHM-nek a rekordja ilyen értelemben - és ezt majd a jövő történésze el fogja dönteni - egyáltalán nem negatív.

Felhívom a figyelmet az elektronikus hírközlési törvényre, amelyet Kovács Kálmán miniszter úr már reggel aposztrofált mint fordulópontot olyan értelemben véve, hogy teljes egészében megváltoztatta az árakhoz való viszonyt, megváltoztatta a monopóliumoknak azt a sajátosságát, hogy mindenáron mindenre rátelepedjenek, és beindította a versenyt mind a hangszolgáltatásban, mind az internetszolgáltatásban, és ami nagyon fontos, ezen belül a szélessávú szolgáltatásban. Nem becsülném le az elektronikus információszabadság-törvényt, amelynek hozadéka nem jövőre, nem két év múlva, hanem három-négy-öt év múlva fog megjelenni. Ugyanúgy a NAVA nyilvánvalóan, mint egy intézmény, kezdetben nem rendelkezik azokkal a forrásokkal, mert a költségvetésnek egyszerűen nincsen erre a célra most nevesíthetően sokmilliárdos forrása, de hosszú távon, az európai prioritásokat figyelembe véve a NAVA és az NDA sikerre lesz ítélve, mert meg fogja kapni az európai fejlesztési forrásokat.

Visszatérve tehát az IHM és a költségvetés viszonyára, azt hiszem, itt egy filozófiai kérdésről van szó. Amikor az ember hallgatja a költségvetési vitát, minden második szó az, hogy támogatás; vagy úgy, hogy kérünk még több támogatást, vagy úgy, hogy adunk még több támogatást. Én a magam részéről - lehet, hogy azért, mert túlságosan liberálisan gondolkozom - nem a támogatásban látom a költségvetési filozófia lényegét, hanem abban látnám a lényegét, hogy lehetőséget biztosítunk az emberek számára, hogy felfedezzék maguknak azt a cselekvési terepet, amit egyébként nem látnak. Tehát ilyen értelemben véve az a jó költségvetés - és lehet, hogy a költségvetés egésze ilyen szempontból bírálható -, amely inkább azt a bizonyos hálót adja, nem pedig halacskákkal próbálja ellátni a sok éhes szájat, akik megeszik a halakat, és másnap újra jelentkeznek Veres Jánosnál pénzért. A mi kis költségvetésünk, valóban 46 milliárd, csak egy cseppecske a 11000 milliárdban, cseppecske az 1600 milliárdos ipari szegmenshez képest, tehát 46 milliárddal nyilvánvalóan csodákra nem lehet vállalkozni. Azt lehet megtenni, hogy bizonyos értelemben véve elindítani folyamatokat, és utána a folyamatokat rábízni magukra az aktorokra, az üzleti vállalkozásokra, a civil társadalom szereplőire, a háztartásokra, az országgyűlési képviselőkre, hogy vigyék a hírét az információs társadalomnak, és próbálják megértetni az emberekkel. És itt van egy nagyon szűk keresztmetszet a magyar társadalomban. Az Economist Unitnak most olvastam a jelentését, amelyben Magyarország szociális-kulturális feltételrendszerét ítéli a legnagyobb akadálynak azon az úton, hogy az információs társadalom érvényesüljön.

Három olyan fő prioritás van, és mind a három fő prioritás megjelenik az IHM homlokterében a költségvetésen keresztül, melyen keresztül az Európai Unióhoz tudunk csatlakozni. Az egységes információs tér az első prioritás, hogy ne legyen országhatár meghatározó akkor, amikor a bitek áramlásáról beszélünk. Ilyen értelemben véve, azt hiszem, az NIIF-programon keresztül Magyarország valóban része az egységes információs térnek. A másik a K+F. A K+F nyilvánvalóan nemcsak az IHM-nek lehet a prioritása, de az a tény, hogy nyitottunk egy innovációs technológiai központot az Amerikai Egyesült Államokban, Virginiában több mint két évvel ezelőtt, és most, az elmúlt hetekben nyitottam egyet Shenzhenben, amit sikerült egy illegális összeesküvés szintjén tartani, tehát most közlöm a tisztelt Házzal az örömhírt, hogy nemcsak hogy megnyitottam ezt a képviseletet, hanem ráadásul a kiállításon első díjat nyert a pavilonunk. Ezek olyan típusú lehetőségek, amelyekkel a magyar informatikai közép- és kisvállalkozások tudnak élni, és ki tudják vinni a világpiacra mindazt a fantasztikus kreativitást és tudást, ami egyébként itt, Hegyeshalom és Biharkeresztes között óhatatlanul nem lesz eléggé profitábilis. Azt szeretném tehát mondani, hogy nekünk elsődlegesen az IHM költségvetésén keresztül, úgy látszik, hogy katalizátor szerepünk van. Katalizátor szerepünk van, és ez a szerep annyiban érvényesül, amennyiben megtaláljuk azokat a közvetítőket, hordozókat, akik az általunk kitalált programokat bizonyos értelemben továbbviszik és további elemekkel gazdagítják.

A közháló tipikusan egy ilyen terület, amely szerintem a jövő történésze szempontjából az IHM egyik nagy teljesítménye lesz, mert a közháló révén az ország olyan területeire jut el a szélessávú internet, ahova egyébként az üzleti erőforrások jóvoltából nem jutna el. Utána már minden településnek, minden közintézménynek, amely rákapcsolódik a közhálóra, a maga dolga eldönteni, hogy azokkal a tartalmakkal, lehetőségekkel mit fog kezdeni, amiket az enter gomb megnyomása kapcsán megismer. Az eMagyarország pontok ilyen szempontból szervesen kiegészítik a közhálót, és a teleházak igenis integrált részeit képezik az eMagyarország hálózatnak, hiszen az egész IT-mentor hálózat, melyről a miniszter úr reggel beszélt, egy teleház-kezdeményezés, és nagyon is szeretnénk, ha osztrák példára minden egyes ilyen eMagyarország ponton vagy minden egyes teleházban, minden egyes ilyen információs központnál legyen valaki, aki segíti az állampolgárt annak érdekében, hogy amikor lenyomja az enter gombot, tudjon is kezdeni azzal a hatalmas információtömeggel valamit, amely rázúdul. Mert kétségtelenül nagyon nagy a technikai változásoknak a sebessége, óriási az a bizonytalanság, amit az ember átél, hiszen itt egy olyan területről van szó, amely hetente változik. Ez nem olyan, mint a földművelés. A múlt alkalommal a parlamentben már beszéltem a disznókról, kedvenc példáim egyikéről, olyan tekintetben, hogy ők nem változnak; ha háromszáz évvel ezelőtt az ember megnézett egy disznót, vagy kiás egy csontvázat, pont ugyanazt a disznót találja, mint ami most röfög az óljában. Ezzel szemben egy harmincéves komputer olyan csillagászati távolságban van a mai komputerhez képest és a mai komputer a holnapi komputerhez képest, ami az embernek egyszerűen meghaladja azt a képességét, hogy a változásokat percipiálni legyen képes.

A Jövő Háza ilyen értelemben véve, melyet a képviselő úr nevesített, azt hiszem, egy nagyon jó példa lesz, és ez nem egy utópisztikus hely, mert meg fog nyílni már decemberben, és el lehet oda menni. Az a fantasztikus Augiász istállója, ami ott volt, most ki van takarítva, rendbe van hozva, teljes gőzzel épülnek a kiállítás elemei. Ez pontosan azt a célt fogja szolgálni, hogy a fiatalság oda látogató tízezrei és velük a szülők és pedagógusok érezzék a változásoknak ezt a hihetetlen iramát, és valamit megkóstoljanak, megérezzenek a jövőből, ami számukra ilyen értelemben véve nem fenyegetés, hanem inkább öröm forrása kell hogy legyen.

Az elektronikus szolgáltatások fejlesztése kapcsán kétségtelenül fennáll az a probléma, hogy ahány önkormányzat, annyiféle nyelv, annyiféle szoftver, annyiféle megoldás, de elvileg nem kizárt olyan interoperabilitási mércéknek a létrehozása, ami a sztenderdizálást és az egységesítést lehetővé fogja tenni. Jelenleg összesen körülbelül 8 milliárd forint értékben önkormányzatoknál elindulnak ilyen típusú fejlesztések, 40 projekt keretében 900 önkormányzatnál már folyik informatikai fejlesztés, és ezt nem lehet pénzpazarlásnak nevezni, mert ezek szocializációs helyzeteket jelentenek mind a polgárok számára, mind az önkormányzati tisztségviselők számára, felkészülést jelentenek egy teljesen új viszony kezelésére a polgár és az állam között. Az üzleti szféra messze megelőzi ezt a folyamatot. Az üzleti szférára azt lehet mondani, a nagyvállalatok esetében 100 százalékban, a közép- és kisvállalatok esetében 70-80 százalékban, hogy felismerték az informatikai fejlesztés fontosságát, és ilyen értelemben véve nincsenek rászorulva arra, hogy segítő kezet adjunk nekik, és tulajdonképpen becibáljuk őket akaratuk ellenére a jövőnek ebbe az új világába. Ezzel szemben igen, azt kell mondanom, hogy a közigazgatás, az államigazgatás foglya azoknak a rutinoknak, amely rutinok messzemenően - és az IHM sem kivétel ez alól -, bizonyos értelemben véve túlságosan az atomok világában képzelik el az életet, és még nem látják a bitek adta lehetőséget. Lehet, hogy nem is fogják soha meglátni, de az ő gyerekeik és unokáik biztos, hogy ilyen értelemben véve európaiak lesznek.

És végül egy utolsó szempontot említenék, ami a képviselő úr szavaiban is felbukkant, és rettenetesen fontos európai prioritásként és hazai prioritásként, és valamennyiünk szempontjából fontos. Ezt úgy is lehet nevezni, hogy a digitális szakadék áthidalása, úgy is lehet nevezni európai uniós terminológiával, hogy a bevonása a polgároknak az információs társadalomba, ez a bizonyos e-inclusion. Mert nyilvánvaló, hogy ha valamennyi embernek nem adjuk meg a lehetőséget, akár úgy, hogy direkt módon megtanítjuk, akár úgy, hogy indirekt módon támogatást biztosítunk, segítséget adunk neki fizikailag egy másik ember képében, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel, akkor végzetesen kettészakad az ország, és végzetesen az lesz a helyzet, hogy a digitális szakadék egyik partján állnak a kisemmizettek, a proletárok, és a másik ágon állnak a burzsoák, akik bizonyos értelemben véve egy olyan helyen vannak, amelyet a másik parton lévők egyszerűen nem is látnak, mert az egy elvarázsolt várkastély, ha az ember egyszer belép már ebbe az információs társadalomba.

A digitális szakadék csökkentésére valóban állami forrásokat kell biztosítani, és valóban azt lehet mondani, hogy az IHM költségvetésében ilyen értelemben véve nem elegendő a forrás, de hát körülbelül 110 milliárd az összes minisztérium vagy az összes főhatóság számára rendelkezésre bocsátott informatikai fejlesztési összeg, és a különböző minisztériumok esetében nyilvánvalóan meg kell találni azt a lehetőséget, hogy ki amilyen eszközzel rendelkezik, akár az idősek és a fiatalok tekintetében, akár a romák tekintetében, akár a hátrányos helyzetű kistelepülések esetében - a kispostáknak ilyen értelemben véve az átalakítását információs központokká messzemenően támogatjuk -, tehát megtaláljuk azokat a módokat, amelyek révén az információs társadalom adta lehetőségeket szétterítjük az ország területén, a társadalmi piramis teljes vertikuma mentén, hogy végül is amiatt ne érezhessen valaki hátrányt, hogy nem jut hozzá számítógéphez, nem jut hozzá a digitális világhoz, mert nincs rá lehetősége akár hardver tekintetében, akár szoftver tekintetében, akár a legkeményebb akadály, a mentális gátlás, a szorongás tekintetében.

Végül csak egyetlenegy statisztikát említenék. Ha megnézzük, 2001-ben a háztartások 18 százalékában volt személyi számítógép, ma a háztartások 41 százalékában van személyi számítógép, ami azt jelenti, hogy az innovációs görbe, ez a bizonyos S-görbe végre elkezdett elérni egy olyan kritikus tömeget, hogy akár nagy költségvetése lesz az IHM-nek, akár nem lesz nagy költségvetése az IHM-nek, maga a társadalom fogja továbbvinni az információs társadalom ügyét, és fogja informatizálni saját magát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)



ELNÖK: Most megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy a délelőttihez hasonlóan délután is egy nem szokásos üdvözléssel köszöntsem a vitában részt vevőket, ez pedig így hangzik: Tisztelt Netpolgárok! Úgy gondolom, meg kell ismerkednünk ezzel a fogalommal. Talán nem szükséges hangsúlyoznom, hiszen nyilvánvaló, hogy a netpolgár kifejezés hallatán már nem valamiféle cyborgszerű űrlényeket képzelünk magunk elé, hanem azokat az embereket, akikkel találkozunk ismerőseinknél, családunkban, munkahelyünkön, egyszóval mindenütt a környezetünkben. Ők ülnek a monitorok előtt akár naponta 8-10 órát is, ők tanulnak, dolgoznak, alkotnak a számítógéppel, próbálják közigazgatási ügyeiket a XXI. század technikájával lebonyolítani. S ők azok, akik az infotechnikai együtt haladásunkat a világgal biztosítják. Úgy fogalmazhatunk, hogy megjelent a társadalmi térképen egy vadonatúj kategória, az internetezők, a modern információs társadalom előnyeit mindennap használók közössége. Ezt a parlamenti vitát is reményeim több ezren követik az internet segítségével.

Tisztelt Ház! A 2006. évi költségvetés kiadási oldalán szereplő több mint 7300 milliárd forintos teljes összeghez képest szinte nem is lenne érdemes külön szót ejteni arról a néhány tíz milliárd forintról, amit a kormányzat a beterjesztett javaslat szerint informatikára szándékozik költeni. Nem mehetünk el azonban szó nélkül a téma mellett akkor, amikor az államigazgatás, a bürokrácia hatékonysága olyan mélyre süllyedt, amilyenre talán még sohasem volt példa Magyarországon. A kormányzat informatikai politikája az állatorvosi beteg lóhoz hasonlítható, ami stratégiai és végrehajtási hibát el lehet követni, azt el is követték.

A téma a PR-kommunikációt illetően: a teljesítmény fantasztikus, különösképpen, ami a kisebbik kormányzó pártot illeti. Az internet, az esélyegyenlőség, az információhoz jutás szabadságának a demagógiáját teljes mértékben kimerítő szajkózása édeskevés ahhoz, hogy valójában történjék is valami egy olcsó, hatékony, modern informatikai alapokon szervezett, szolgáltató állam kialakítása terén. A jelenlegi szakmai elsilányosuláshoz vezető út már a 2002-es kormányalakításnál elindult. A koalíciós tárgyalások során a kormánypártok konc feletti osztozkodásának egyik áldozata az informatika ügye lett. A téma kettészakadt. Vagy ma már háromfelé? Hiszen az IHM mellett a MeH kormányzati kommunikációért felelős államtitkársága is diszponál néhány tíz milliárd felett. Az egyik kezeli a közhálót, a másik egység a kormányzati gerinchálót. Ezzel az erővel lehetne két Külügyminisztériumunk is, a világot például földrajzilag is kettéosztva.

Milyen valós érdemi eredményeket mutatott fel az elmúlt jó három évben a világon minden normális országban húzóágazatként, kiemelt területként kezelt informatika két tárcája? Egy szóban össze lehet foglalni: a közhálót. Az egyetlen valóban jelentős és hasznos előrelépés a közháló kiépítése volt. Sajnos, ezen felül mindkét tárca jobbára a látványpolitizálásban jeleskedett. Az IHM-nek sikerült néhány óriásplakáton hirdetnie az internetet. De az érthetetlen, miért nem népszerűsítette az IHM a 2003 óta természetbeni juttatásként a munkáltató által adható internet-előfizetési lehetőséget. Ezek alapján a munkavállalók széles rétege tudott volna internethez jutni. Gondoljanak bele, ha egy munkavállalónak önök adnak bruttó 70 ezer forintos jutalmat, mondjuk, karácsonyra vagy húsvétra, akkor ez a 70 ezer forint a járulékok következtében 120 ezer forintjába kerül a munkaadónak. A munkavállaló ebből a bruttó 70 ezer forintból 50 ezer forintot kap meg nettó fizetésképpen. Ha a bértárgyalásokkor az év elején meg tudtak volna állapodni a munkavállalókkal, hogy a munkáltatója előfizet neki internetre, akkor ebből a 120 ezer forintból éves szinten elő lehetett volna neki fizetni az egész éves internetet. Közben ennek a munkavállalónak viszont csak nettó 50 ezer forintja marad. Az 50 ezer forintból viszont csak öt hónapra tudja kifizetni az internet-előfizetését. Pedig ez egy jó ötlet az internetpenetráció növelése érdekében. A jövő évi költségvetésben egy árva forint sincs ennek reklámozása céljára. És állami támogatásban részesíti az ország egyik legnagyobb külföldi tulajdonban lévő vállalatát, valamint néhány kerülettel arrébb költözteti a Csodák Palotáját. A másik oldalon sem sokkal jobb a helyzet. A MeH kormányzati portálja az ígéri, hogy az ideklikkelő polgár elektronikusan intézheti ügyeit. A portál mögött valójában egyetlenegy érdemi szolgáltatást érhetünk el, az adóhivatalét. A portálra bejelentkezve az adóügyek intézése végett azonnal az APEH rendszerében találjuk magunkat, ahol egy olyan alkalmazás segíti az adózót, amely funkcionálisan már 2001-ben elkészült, és 2002 óta élesben használható.

Itt megállnék egy pillanatra, és szeretném megismételni azt a kezdeményezést, amit az MDF képviselőjeként nyújtottam be: minden APEH-irodát lásson el a kormány elektronikus kártyaleolvasó terminállal. Vezessék be végre azt az egyablakos rendszert, amit a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr által összehívott adóreform-bizottság is támogatott. Nem értem, hogy a 133 APEH-irodát miért nem lehet ellátni kártyaleolvasó terminállal, hiszen ha ez az elektronikus fejlesztés, ami a mi számításaink szerint 20 millió forintjába kerülne a költségvetésnek, megvalósulna, akkor az adózó állampolgároknak nem kellene félórát sorban állni háromszor egy napon ahhoz, hogy a nullás adópapírjaikat be tudják szerezni.

Az eltelt három év mindössze mennyiségi továbblépést hozott - ma már szélesebb adózási kör használhatja -, valamint azt, hogy a kormányzati portálon keresztül juthatunk oda, ahová korábban közvetlenül eljutottunk. Ezenkívül kérhetünk még az okmányirodákban időpontot, és megnézhetünk egy szegényes adatbázist a forgalomban lévő gépjárművekről, illetve az ingatlanokról. Semmi nem történt tehát ebben a kormányzati ciklusban, amit érdemi elektronikus ügyintézésnek lehetne nevezni. Nemrégiben egy informatikai konferencián jártam, ahol egy előadó azt mondta, hogy Magyarországon akkor lesz e-közigazgatás, ha egy elektronikusan elküldött levélre egy órán belül elektronikusan érkezik válasz, legalább az, hogy megérkezett, iktatták a levelet. Én tettem egy kísérletet, néhány minisztériumba küldtem elektronikus levelet, azt kell, hogy mondjam, sajnos nem jött ilyen jellegű válasz, több minisztériumból egy hónap után érkezett vissza csak válasz.

Több olyan tervezet fekszik a kormány előtt, mely az e-közigazgatás fejlesztését szolgálta volna, de ezek soha nem kapták meg az elinduláshoz szükséges anyagi forrásokat, a 2006-os költségvetésben sincs meg hozzá még a minimális költségvetési támogatás sem. Az e-közigazgatás fontosságáról nem beszélni kellene végre, hanem tenni érte. És nemcsak a jogszabályi keretek lassú módosítgatásaival, hanem például az elektronikus aláírás, a mobiltelefonos aláírás elterjesztésével, megismertetésével is.

Tisztelt Ház! A benyújtott 2006. évi költségvetési törvénytervezet pontosan ugyanazon az úton megy tovább, mint az elmúlt három évben. A tervezet MeH-re vonatkozó fejezetének egyik legfontosabb eleme az egységes kormányzati gerincháló – EKG - több mint 2 milliárd forintos éves díja, amelyet egy tízéves szerződés garantál a Matáv számára. Nyilvánvaló, hogy ennek az összegnek a jó része a hagyományos távközlési szolgáltatásokat fedi le. Az EKG-n keresztül nyújtandó elektronikus közigazgatási szolgáltatások kialakítását a fejezetben előirányzott összeg nyilván nem fedezi, s hovatovább erre a Matávnak sincs szakmai kompetenciája. A költségvetési törvénytervezet 1 milliárd forintot jelöl ki kormányzati informatikai fejlesztési kötelezettség címén. Az összeg súlyának megfelelő módon a szövegindoklás tizennyolc sorban intézi el az egész ügyet az általánosságok szintjén maradva, az eEurópa 2005 akcióprogramtól kezdve a távközlési és nyilvántartási rendszerek fejlesztéséig.

Az IHM számára a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatokban tervezett majd 14 milliárd forintból másfél milliárd forintot szándékozik a Jövő Háza programra fordítani, 2 milliárdot a szociális telefontámogatásra, 1,6 milliárd forintot a szoftverlicencekre - az államigazgatásban használt irodai programok licencéről van szó - és 4 milliárd forintot a közháló üzemeltetésére. De kérdezem én, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy 2006-ban még többen igénybe vegyék a szociális telefontámogatást, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a 2005. évi költségvetésben jelentős nagyságrendű pénz ragadt bent, mert senki nem népszerűsítette ezt a fontos, a szegény rétegeket támogató lehetőséget. Meg se jelenik tehát szinte sehol az informatikai szolgáltatási szegmens, holott a fejlett világ informatikája világviszonylatban majd 60 százalékot költ a professzionális szolgáltatásokra. Ezek azok a szolgáltatások, amelyekre a világ fejlettebbik része azért költ annyit, hogy a központi és egyéb regionális igazgatási szervezetei karcsúbbak, hatékonyabbak, olcsóbbak, polgárbarátabbak legyenek, illetve hogy hozzájáruljanak a befektetni szándékozók életének megkönnyítéséhez. Végső soron a gazdaság lendületbe hozásáról volna szó.

Mit kellene tenni ehelyett? A sokat emlegetett olcsó, szolgáltató állam megteremtésének érdekében szemléletváltásra van szükség. Először is észre kellene venni, hogy a világ legfejlettebbnek tekinthető országaiban az informatikai szakma már régen valami egészen másról szól, mint ami a magyar kormány tevékenységét jellemzi. Ezekben az országokban - USA, Japán - az összes informatikai kiadásoknak már kétharmad részét a szolgáltatásokra költik. Ezek kizárólag informatikai szolgáltatások, nem távközlésről van szó. A szakma képviselői szerint ennek az igen egyszerű oka, hogy mivel az informatika a szervezetek életét ma már teljes mértékben átszövi, a legnagyobb kihívás az, hogyan kell a szervezetek struktúráját és belső folyamatait úgy optimálissá tenni, hogy kihasználhatók legyenek az informatikai szoftver- és hardvertechnológiák által nyújtott előnyök. Ezek a rendszerek ugyanis ma már leképezik és automatizálják az államigazgatási folyamatokat, mérik az ügyfelek elégedettségét, kontrollálják a határidők és a törvényesség betartását, és így tovább. Az ilyen jellegű közigazgatási szolgáltatások megszervezése, kiépítése tehát a lényeg. Így lehet hatékony és olcsó államszervezetet létrehozni.

Tisztelt Ház! Az euró mielőbbi bevezetése, az ország versenyképességének növelése érdekében nem halasztható a nagy elosztórendszerek, illetve a közigazgatás reformja. Ahhoz, hogy a gazdasági szereplők, az állampolgárok számára valós elektronikus szolgáltatásokat lehessen nyújtani, alapvetően három dologra van szükség. Először végberendezésekre, amelyekkel el lehet érni a hálózatot. Másodszor adatátvételi hálózatra. És végül olyan szolgáltatásokra, amelyek elektronikusan oldják meg az igazgatási folyamatokat. Ezt figyelembe véve a kormányzati informatikai politika egy torzóépítést végez, hiszen amíg a hálózatépítésben és a PC-osztogatásban bővelkedünk, addig a szervezet elektronizált államigazgatási ügyvitele tekintetében nem történik semmi. Érthető, hiszen az átgondolatlan hardvervásárlás ösztönzéséhez nem sok informatikai ismeretre van szükség. A magyar távközlési piacot domináló cég pedig elvégezte a hálózati infrastruktúra kiépítését. Az informatikai alapokon álló államigazgatás megszervezéséhez viszont kompetens szakpolitikára és világos stratégiára lenne szükség.

Álljon itt egyetlen példaként a szomszédos Ausztria esete, hogy ne csak a világ élvonalához tartozó USA-t és Japánt említsem. Nyugati szomszédunknál befejezéséhez közeleg az a 2003 májusában indult program, amelynek célja az elektronikus közigazgatás megteremtése volt. A program vezető testülete az e-közigazgatási tanács, amelynek elnöke maga a szövetségi kancellár. Tanulságos, hogy a program meghatározott pillérei az olyan fogalmak, mint az igazgatási folyamatok szervezése, az elektronikus nyilvános közigazgatás, tudásmenedzsment, változásmenedzsment, finanszírozás. A jövő olcsó, hatékony kormányzásához vezető utat osztrák szomszédaink államigazgatási szervezeteik belső átalakításában, informatizálásában látják.

Összefoglalva: tragikus, hogy csak a retorika szintjén beszélünk elektronikus alapú államigazgatási reformról, és közben a 2006. évi költségvetésben gyakorlatilag egy fillér sincs azokra a fejlesztésekre, amelyek ezt igazán megvalósíthatnák.

Tisztelt Ház! A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy ez egy karakteres baloldali költségvetés. Nekem erről egészen más jut az eszembe. Ez a költségvetés egy rossz ciklus rossz gazdaságpolitikájának az egyenes következménye, annak üres gazdaságpolitikáját nem fejezi ki, reformokat nem indít el, a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Csak az EU-támogatások megszerzésében reménykedik, holott normális helyzetben annak csak kiegészítő szerepe lehet egy ország életében.

Elolvasva ezt a néhány kiló, zavarosan összeállított, hiányosan indokolt és az Áht.-t számos esetben megsértő anyagot, az ember nem tudja, hogy az államháztartás már megint mire költi el a 14070 milliárd forintot, azt a pénzt, ami a nemzet éves munkájából ered. Ma egy jól működő magángazdaságunk és egy rosszul működő államunk van. Ebben a felelősség és a megoldás nyilvánvaló. Remélem, a nemzet jövő májusban levonja a konzekvenciákat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.



ELNÖK: Megadom a szót Csepeli György államtitkár úrnak.



DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Felettébb hálás vagyok, hogy másodszor szóba hozta az információs társadalom témakörét az Országgyűlésben, mert szerintem valóban ez az egyik legfontosabb kérdés. Annyira fontos kérdés, hogy ki kellene vonni a pártpolitikai diskurzus homályosító teréből.

Reggel elfelejtettem mondani, most visszaidézném azt a gondolatomat, ami a felszólalásom után jutott eszembe, hogy a magam részéről elismeréssel adózom az Orbán-kormánynak, hogy létrehozta az informatikai kormánybiztosságot, mert ez volt az első olyan kormányzati intézmény, amely bedobta a köztudatba, a politikai elit homlokterébe az információs társadalommal összefüggő összes lényeges problematikát. Természetesen az idő rövidsége, a gyakorlatlanság okán rengeteg nehézséggel kellett annak a kormánybiztosságnak is megküzdenie, és amit folytatnunk kellett, az sok szempontból a diszkontinuitás, a kontinuitás bázisán történt, mert a kormányzati struktúra ugyan valamilyen módon létrejött, de újra kellett gombolni a kabátot vagy a reverendát.

Nagyon szimpatikus Pettkó Andrásnak az a felvetése, hogy hálózati polgárokról beszél. A helyzet az, hogy hálózati polgárok nem lesznek egyik pillanatról a másikra, az egy hosszú kulturális folyamat, hogy egy országnak tulajdonképpen a kritikus többségét hálózati polgárnak lehet nevezni. Jelenleg távol vagyunk ettől. A felnőtt népesség 27 százaléka az az arány, akire azt lehet mondani, hogy több-kevesebb rendszerességgel használja az internetet, és tudja is, hogy mire használható ez az eszköz. Egészen más kérdés, hogy vissza vagyunk maradva mind a tartalomszolgáltatásban, mind a szolgáltatások megszervezésében, a 27 százalék igényét sem elégítjük ki tökéletesen.

Ugyanakkor történtek előrelépések, hiszen létrejött - reggel utaltam rá - az elektronikus információs szabadság törvényre, amelynek nyilvánosságra kell hoznia minden közintézmény esetében olyan adatokat, amelyeket egyébként szeretnek nem nyilvánosságra hozni. Elfogadásra került az új közigazgatási eljárási törvény, amelynek nagyon fontos komponensei előírják az elektronikus ügyintézés kötelmeit, az európai szabályoknak megfelelően mind a négy fázis keretében. A napokban írtam alá az e-kereskedelmi törvény módosításával kapcsolatos javaslatokat, amelyek érzésem szerint az e-kereskedelmet lendületre fogják ösztönözni. Hátravan még egy nagyon fontos szabályozás, a tartalomszabályozás, mert nem árulok el titkot ebben a Házban, ha azt mondom, a médiatörvény a maga 1996-os szövegezése szerint inkább egy múzeumi okmány, semmint egy olyan típusú szöveg, amely megfelelő a digitális tartalomszolgáltatás konvergencia jegyében történő előrelépéseinek.

Feladat tehát van bőven. Ugyanakkor visszautasítanám azt a kritikát, hogy a kormány teljesen érzéketlen és süket azokkal a célokkal szemben, amelyeket nagyon helyesen Pettkó képviselő úr felsorakoztatott, nevezetesen, hogy a meglévő netizenek mit tudhatnak tenni akkor, amikor ügyeket akarnak elintézni az internet segítségével.

Több évvel ezelőtt, amikor az I. nemzeti fejlesztési terv kialakítására került sor, az intelligens település eszméje nagyon is benne volt a tervezők és a tervezés során az én fejemben is, és az intelligens település mindig is a fókuszában volt ezeknek a fejlesztéseknek, amelyek végül is megjelentek a gazdasági versenyképesség operatív programjában két nagyon fontos pontban. Az egyik pont az önkormányzatok informatikai szolgáltató tevékenységének fejlesztésére 11 milliárd irányzott elő, és ezek a milliárd forintok, meg kell mondanom, már le vannak kötve a pályázók ezrein keresztül, részint mint beszállítók, részint mint önkormányzatok. A 10 ezer fős önkormányzatok számára, illetve az ennél nagyobb lakossággal rendelkező önkormányzatok számára nyílt meg ez a lehetőség, hogy pályázzanak a GVOP keretében ilyen típusú szolgáltatások létrehozására. Egy-két éven belül ezek a szolgáltatások meg is fognak indulni. A másik az intelligens település program keretén belül meglévő ilyen típusú kezdeményezés, az önkormányzati adatvagyon másodlagos hasznosítása, illetve a nyilvánosság számára történő hozzáférése. Itt majdnem 2 milliárd, 1,9 milliárd forint áll a pályázók rendelkezésére, és a pályázati összeg javarésze már szintén le van kötve. Tehát az összegek voltaképpen megvannak, elindultak a fejlesztések.

Mire szolgál az első? Az első arra szolgál, hogy az önkormányzati ügyintézés legalább két szintjét bevezesse a polgárok és a hivatal vonatkozásában. Az egyik egy elég primitív szint, de nagyon fontos; az összes fontos közigazgatással összefüggő információk online kitétele az internetre, hogy a polgároknak ne telefonon, szóbeszéd útján vagy hírleveleken keresztül kelljen értesülniük arról, hogy milyen ügyosztályokon milyen ügyek intézhetők el. A második szint ennél valamivel bonyolultabb, itt már űrlapok letöltésére van lehetőség, és természetesen ezek a rendszerek úgy vannak tervezve, hogy a négy szintig, tehát az aktuális, az ügyfél azonosításán alapuló teljes ügyintézésig lehetővé teszik majd a legkülönbözőbb, önkormányzat és polgár viszonylatában felmerülő problémák elintézését, úgy, hogy voltaképpen a fizikai jelenlétre ne legyen szükség.

Az első pályázat, amint említettem, jelentős összegeket céloz annak érdekében, hogy az önkormányzatok honlapokat fejlesszenek ki, illetve a honlapok segítségével településüket voltaképpen megmutathassák a világnak, egyfajta településmarketingre legyen lehetőség. Épp reggel a miniszter úr emlékeztetett egy olyan honlapra, amelyen keresztül a világ legtávolabbi pontjáról bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy egy teljesen eldugott település panziójába bejelentkezhessen. Az interneten ugyanis nincsenek eldugott települések. Eldugott település lehet akár egy 1 milliós város is, akkor, ha nem jelenik meg méltó módon a digitális világban. De voltaképpen ez csak az arc. Sokkal fontosabb, hogy mi van az arc mögött. Ahogyan az emberi arc mögött többnyire agy van, itt az intelligens település háttér-adminisztrációja az, amely igazi informatikai fejlesztési feladatot képez, hogy létrejöjjön. Itt az integrált adminisztratív alrendszerek kialakítása az, ami igazán biztosítja a folyamatos ügymenetet, a felmerülő különféle akadályok kiküszöbölését, a 24 órás napra kész állapotot, amely borzasztó fontos dolog, hiszen az informatikai rendszerek, ellentétben az emberekkel, nem tudnak aludni, és nem is helyes, ha alszanak. Ugyanakkor a biztonsági kritériumok nagyon fontosak, tehát lehetőleg valóban mindent meg kell kettőzni, nem abban az értelemben, ahogyan a képviselő úr használta. Akkor, ha az egyik rendszer nem működik, a másik rendszernek zökkenőmentesen át kell vennie a szerepét.

És végül egy nagyon fontos alkalmazás, amely ezeknek a pályázatoknak az eredményeként napvilágra fog kerülni, illetve sok esetben már napvilágon van, ez a térinformatika. A térinformatika lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb adatbázisok összekapcsolódjanak, és ennek következtében ne kelljen újra és újra felásni ugyanazt az utat, ha valaki meg akar találni valamilyen kábelt, illetve bármifajta fejlesztésnek a térinformatika lehetővé teszi egy olyan típusú digitális megtervezését, amikor nem kell valamit a valóságban akár elszúrni, mert ki lehet kísérletezni, hogyan fog festeni a való életben, és ennek következtében a bevállalás valószínűsége messzemenően megnő.

Az adatvagyon hasznosítása azért nagyon fontos, mert ahogyan az élet zajlik, folyamatosan újabb és újabb adatok keletkeznek, nemcsak rólunk, netpolgárokról, hanem az intézményeinkről, és egyáltalában véve a társadalmi működéssel összefüggő minden lényeges folyamatról. Ezek az adatok rettenetesen hasznos információt jelenthetnek azok számára, akik azután közpolitikai döntéseket kívánnak ezekre az adatokra építeni, például szociálpolitikai döntéseket akarnak hozni, dönteni akarnak abban, hol legyen iskola, hol ne legyen iskola, hol legyen buszmegálló, hol ne legyen buszmegálló, és ennek következtében nem egyszerűen az adatbázisok létrehozásáról van szó, mert az adatok többnyire megvannak, hanem az adatbázisok olyan kezelőrendszerekkel való kiegészítéséről van szó, olyan adattárházak létrehozásáról van szó, ami lehetővé teszi felhasználóbarát módon az ügyintézők, illetve a döntéshozók számára, úgy, ahogyan azt az üzleti szervezeteknél egyébként már több éve megteszik.

Ebben a képviselő úrnak tökéletesen igaza van, az állam jóval kevésbé intelligens, mint az üzleti szféra. Pontosan azért intelligens az üzleti szféra, mert ott ez a fajta adatintegráció, adatmigráció, az adatbázis-kezelő rendszerek virtuóz létrehozása részét képezi az üzleti rutinnak. De én remélem, hogy az államigazgatás előbb-utóbb fel fog zárkózni, mert ha nem, akkor nem egyszerűen lemarad más országoktól, de lemarad a saját társadalmától, lemarad az üzleti szférától. Hozzátartozik még az adatvagyon hasznosításához egy nagyon fontos szempont, hogy az újabb és újabb adatok már a meglévő protokollok segítségével folyamatosan frissülhetnek, és ilyen értelemben nem egyszerűen archiválási célokat fognak szolgálni, hanem voltaképpen önmagukat frissítik, ugyanúgy, mint ahogyan az agyunk frissül újabb és újabb élményekkel, újabb és újabb információkkal, amelyeket kellő memória birtokában elő tudunk hívni.

Tehát egészében véve azt tudom mondani, hogy a költségvetés számol az intelligens település igényével, számol az elektronikus kormányzás szükségleteivel, és a nemzeti fejlesztési terv keretében biztosítja is azokat a forrásokat, amelyek segítségével ezek a rendszerek létrejönnek, ugyanakkor az nem költségvetési kérdés, hogy netpolgárok szülessenek, vagy netpolgárok lépjenek rá a hálózatra. Ez egy szocializációs folyamat, amelyben egyébként különös módon nem az idősek fogják a fiatalokat megtanítani, hanem a fiatalok tanítják majd az időseket. Fordított a szocializáció, és amennyiben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium valamit tud tenni, akkor nem egyszerűen PR-kampányokat kell megvalósítanunk, hanem voltaképpen miden iskolás gyereket, minden óvodás gyereket az információs társadalom hírnökének kell gondolnunk, akik beviszik a családba ezt a gondolatot, beviszik azt a készséget, amely készség a szüleikből, a nagyszüleikből esetleg hiányzik.

Még egy utolsó gondolat, az osztrák példa. Az osztrák példa azt mutatja, hogy azért lehetett sikeres az elektronikus kormányzás teljes szolgáltatási spektrumának a létrehozása, mert az osztrákok leszámoltak az illúzióval - valószínűleg nekünk is le kell számolni vele -, hogy mindenki netpolgárrá válik. Nem válhat mindenki netpolgárrá. Mint ahogy vannak különfajta készségek, ezek a készségek mindig a Gauss-görbét mutatják, vannak, akik excellálnak, vannak, akik átlagosak, és vannak, akik reménytelenül lemaradtak. De ilyen értelemben véve tehát nem is az az igény, hogy mindenki excelláljon, mindenki az élvonalban legyen, hanem, mint ahogy reggel is mondtam, az a szükséges, hogy legyenek olyan közvetítő emberek, legyenek olyan közvetítő szervezetek, akik bizonyos értelemben véve segítő módon megoldják azokat a készséghiányokból adódó nehézségeket, amelyekkel egy idős vagy egy fogyatékos, vagy egyszerűen csak egy ignoráns polgár rendelkezik, és mégis része akar lenni az információs társadalomnak.

Az IT-mentor szolgálat, amelyről reggel beszéltem, pontosan ennek a gondolatnak a jegyében fog szétterülni az országnak voltaképpen minden pontjára, és remélem, hogy nagyon hasznos segítő hálózat lesz ez azok számára, akik különböző okoknál fogva - mint utaltam, ezek nagyon sokféle kategóriába illeszthetők - egyszerűen nem akarnak ennek a technológiának az eszközeivel rendelkezni. Már csak azért sem akarnak, és ezt tulajdonképpen meg tudom érteni, mert erre is utaltam reggel, hogy egy borzasztóan gyorsan változó technológiáról van szó. Én magam, azt hiszem, a negyedik mobiltelefonommal rendelkezem, és minden egyes alkalommal újra kell tanulnom a mobiltelefont. Vannak emberek, akik erre nem hajlandók, de az IT-mentorok szerintem nagyon is hajlandók lesznek erre, és ilyen értelemben véve nem kell félni senkinek, értő és segítő társakra fog találni az adott településen akkor, hogyha bemegy a teleházba, bemegy egy eMagyarország pontra, bemegy egy önkormányzatba, és megtanítják, vagy legalábbis rásegítik arra, hogy a hálózatra lépve elintézze saját ügyeit, illetve a hálózaton keresztül felfedezze önmagát, felfedezze azokat a lehetőségeket, amelyek egyébként örökre zárva lennének számára.

Még egyszer köszönöm képviselő úrnak a hozzászólását, mert lehetőséget adott arra, hogy az információs társadalommal kapcsolatos elgondolásainkat, ha nem is a nagy nyilvánosság számára, de legalább a történelem számára, a jegyzőkönyvezők számára elmondhassam. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)



ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök képviselőtársam felszólalásának, de én egy más szemszögből kívánom ezt a kérdést megvilágítani. Természetesen tudom, hogy van jó néhány olyan önkormányzat, amely elindult azon a pozitív úton, amely a XXI. században, úgy hiszem, mindenki számára az egyetlenegy járható út, és itt természetesen az a legnagyobb kérdés, hogy tudjuk a településen élő polgárok számát növelni abban a tekintetben, hogy minél többen élni akarjanak ezzel a XXI. század adta lehetőséggel.

Itt, úgy gondolom, az Informatikai Minisztériumnak volna nagyon nagy felelőssége. Mint ahogy az Informatikai Minisztériumnak lett volna abban nagyon nagy felelőssége, hogy reklámot csináljon annak, hogy 2003. január 1-jétől kezdődően Magyarországon van egy olyan lehetőség, hogy a bértárgyalásoknál megállapodjanak abban, hogy nem jutalmat vagy nem minimális béremelést adnak, hanem adnak internet-előfizetést, mint ahogy azt az előző felszólalásomban elmondtam, és egy gyors matematikai számítással levezettem, hogy a munkavállalónak így a nettó egy forintja ezzel a módszerrel nettó kettő forintot ér. Úgy láttam, hogy az Informatikai Minisztérium nem tett ennek érdekében semmit sem, hogy ezt minél többen használják. Tudom, hogy például a honvédségnél és egyéb helyeken a következő évi bértárgyalásoknál ezek már be fognak kerülni, ettől függetlenül eltelt két év, és alig használják ezt a lehetőséget.

Úgy hiszem, arra is gondolnunk kell, hogy a 3200 önkormányzat közül jó néhány sajnos azt a döntést hozta az elmúlt hetekben, hiszen törvényi kötelezettsége volt, hogy nem vezeti be az elektronikus ügyintézést semmilyen formájában, nem indul el azon az úton, amin, úgy hiszem, mindenkinek el kellene indulnia a XXI. században, és ha az arányt nézzük, sajnos az önkormányzatok többsége inkább olyan döntést hozott, hogy jelenleg nem indul el ezen az úton. Én ezt fájlalom, és ezért gondolom azt, hogy az Informatikai Minisztériumnak hatékonyabban kellene működnie. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.



VISSZA