ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony. Tisztelt Országgyűlés! Pettkó András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, kérdést kíván feltenni az informatikai és hírközlési miniszternek: „Miért nem használjuk a mobiltelefonunkat az állami elektronikus szolgáltatások igénybevételénél személyazonosságunk igazolására és elektronikus tranzakcióink hitelesítésére elektronikus aláírással?” címmel.

Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr, amennyiben elfogadja, hogy Csepeli György államtitkár úr válaszol. (Pettkó András: Igen, elfogadom.) Parancsoljon!



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A közigazgatási hatósági eljárás és a szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény az elektronikus ügyintézés területén biztosítja azt, hogy az ügyfélkapurendszerhez mind több elektronikus szolgáltatás kapcsolódhasson.

A jelenlegi szabályozás értelmében az ügyfél-azonosítás történhet elektronikus aláírás vagy csak ügyfél által ismert jelszó segítségével. A két azonosítási eljárás használati értéke furcsa módon azonos, vagyis amelyik ügy elektronikusan intézhető, ahhoz bármelyik azonosítási mód elegendő. Közismert ugyanakkor, hogy e két módszer alapvetően eltér egymástól a jogszabályi megalapozottság, biztonság, technikai feltételek, költségek szempontjából. A mobil elektronikus aláírás elterjesztésével Magyarország az európai uniós szinten is élenjáró, költséghatékony lehetőséget teremtene az elektronikus ügyintézés azonosítási problémáinak orvoslására. Ez azért kulcsfontosságú, mert az internetes világban a felhasználók megbízható azonosítása és a vagyoni értékű elektronikus tranzakciók hitelesítése kiemelt jelentőséggel bír az e-szolgáltatások elterjesztésekor. A bizalom és a stabilitás megteremtése az államnak alapvető feladata. Ez az elektronikus világban fokozottan igaz, hiszen itt a szolgáltató egy virtuális, arc nélküli személynek szolgáltat, és állandó dilemmája, hogy ki is van a drót másik oldalán. Az azonosítás megbízhatósága tehát bizalmi kérdés. Az érzékeny személyi adatokhoz történő hozzáférésnél egyenesen megkerülhetetlen alapkritérium.

Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen követelményelemzések alapján döntött a kormányzat egy ilyen vegyes azonosítási rendszer egyenértékű és szabályozatlan bevezetése mellett? Miért nem biztosítja a rendszer az elektronikus ügyintézésben potenciálisan részt vevő ügyfelek mindegyikének a zsebében ott lapuló mobiltelefon SIM-kártya alkalmazását az azonosításban? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)



ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kérdésre Csepeli György államtitkár úr válaszol. Parancsoljon!



DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Dávid Ibolya interpelláló kérdésében is felbukkant az a mozzanat, hogy a nem digitális világban egy ilyen nagy tekintélyű testület, mint a parlament esetében is problémákat okozhat az azonosítás.

El tudja képzelni, hogy ha átlépünk a virtuális világba, akkor a ki kicsoda kérdése - mint ahogy a képviselő úr kérdése ezt implikálta is - még nehezebb dilemmákkal jár, hiszen itt a technológia az, amely voltaképpen garantálni hivatott, hogy idem esse, tehát az azonosság megállapítása garantált legyen. Erre vonatkozóan, mint erre a képviselő úr is utalt, vannak a digitális aláírást szabályozó törvényben meghatározott eljárások, amelyek most aktuálissá váltak, hiszen a közigazgatási eljárást szabályozó törvény lehetővé teszi most már nagy méretben az elektronikus ügyintézést, márpedig elektronikus ügyintézés azonosítás nélkül egyszerűen elképzelhetetlen.

Az, hogy a mobiltechnológia miért járt rosszul ebben a szabályozásban, erre vonatkozóan egyetlenegy választ tudok adni, és ez nem végleges válasz. Az elemzések azt mutatják, hogy ez a technológia árban nem versenyképes azzal a másik kettővel, amelyet a képviselő úr említett, jóllehet valóban megvan a SIM-kártya, a mobilszolgáltatók elvileg képesek ennek a szolgáltatásnak a produkálására. Szerintem amennyiben nemcsak a képviselő úr, hanem más potenciális ügyfelek, akik az elektronikus eljárásban szeretnének valamifajta előnyt élvezni ahhoz képest, amit a sorban állás, levelezés meg egyéb ilyen idő- és lélekgyötrő eljárások jelentenek, amennyiben tehát ez társadalmi igényként fog jelentkezni, érzésem szerint előbb-utóbb el fogja érni a parlament ingerküszöbét, és meg fog születni az a törvénymódosítás, amely lehetővé fogja tenni a 8 millió körüli mobil-előfizető számára, hogy könnyen, gyorsan és biztonságosan tudják önmagukat hitelesíteni, illetve másokat hitelesnek elfogadni. Még egy apró észrevételt említenék: az EU jelenleg nem annyira toleráns ezzel a módszerrel szemben, mint amennyire indokolt lenne.



ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Viszontválaszra a képviselő úré a szó.



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A netpolgárok érdekében szóltam a tisztelt Ház falai között. Ahogy ön is mondta, ma Magyarországon 8 millió mobiltelefon-előfizető van, ebből 5 millió az, aki naponta használja a telefonját. Ha ennek a 10 százalékát, azaz 500 ezer embert el tudnánk indítani azon az úton, hogy elektronikus aláírásuk legyen ennek a kis mobiltelefonnak a csipkártyája segítségével, akkor úgy hiszem, jelentős lépést tennénk a digitális szakadék megszüntetése irányában Magyarországon.

Én úgy látom, a kormányzatnak a feladata lenne az, hogy módosítson a törvényen. A kormányzatnak lenne a feladata az, hogy felmérést készítsen annak érdekében, hogy vajon hányan élnének ezzel az új technikai móddal. Egyébként Finnország, Dél-Korea és Japán már jelentős lépéseket tett e technika bevezetése érdekében. A mobiltelefonunkban van csipkártya, ezért azt gondolom, hogy nem szükséges újabb csipkártyát magával hordania annak, aki elektronikus aláírással szeretne élni Magyarországon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Lépjünk közösen! Köszönöm a válaszát.



VISSZA