ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Göndör István és képviselőtársai, valamennyien a Magyar Szocialista Párt képviselői: „Biztonságot és igazságot a gyerekeknek!” címmel politikai vita megtartását kezdeményezték.



ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Pokorni Zoltánnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!



POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek! Képviselő Urak! Tisztelettel köszöntöm önöket. Hallgatván a kormány képviselőit, a Szocialista Párt vezérszónokát, Újhelyi képviselő urat egy, talán tavasszal tett látogatás jutott eszembe, amikor Nagykanizsa mellett, Csapiban voltam; Cseresnyés Péter képviselő úr vitt el oda. Ez egy cigánykollégium, általános iskola, középiskola, szakképző iskola, óvoda. Én ott láttam életemben először óvodai kollégiumot. Talán még egy van az országban, Ózdon. Emeletes ágyak egymás mellett, mint a Hófehérke és a hét törpében, ekkora emeletes ágyak, ilyen hosszúak, ilyen magasak (Mutatja a kezével.); 3-4-5 éves gyerekek. Az ember elgondolja, hogy ki adja szívesen el hazulról vagy ki a kezéből 3 éves gyerekét, 4 éves kisfiút, kislányt. Senki. Mégis, szerte az országból, 3-4 megyéből is viszik oda a gyerekeket, mert ott még mindig jobb, mint otthon, ahol fóliasátor van, sár, nincs fűtés, nincs víz, nincs vécé, nincs megélhetés, semmi, s akkor inkább már legyen kollégiumban egy 3 éves kisgyerek.

Van teendő rengeteg. És az eltelt három és fél évben számos olyan program el is indult, ami jó és helyénvaló. Amiről Teleki államtitkár úr beszélt, az Útravaló-program - alaposan megnéztem én is - egy jó ösztöndíjprogram. Úgy, ahogy van, vállalható, folytatandó, jól összerakott program. Ahogy örülök annak, hogy önök sem verték szét, szedték szét a Bursa Hungarica programot, ami a szívemhez közel áll. Jónak tartom a mostanában sokat emlegetett bébikötvényt is. Kicsit kevés az összeg, jó lenne, ha több lenne, de maga az elképzelés jó, jó üzenet, jó szimbólum. Helyénvalónak tartom azt is, hogy a cigány gyerekek integrálására mennyi mindent tett az elmúlt három-három és fél esztendőben ez a kormány; hogy az eredmények milyenek, azt majd meglátjuk, a szándék azonban nem vitatható. Önöket hallgatva tisztázzuk magunk között, mi a magunk részéről nem vitatjuk el a jó szándékot, de három és fél év után, sok száz, sok ezer, milliárd forint felhasználása után - valóban, ahogyan ön fogalmazott - a mérlegelés, a beszámolás, az elszámolás is feladat, tehát nemcsak a szándékokat vizsgáljuk - amiben feltehetően nincs közöttünk vita -, hanem az eredményeket is. Itt sem vagy fekete, vagy fehér a kép. Van, ami jól indult el, de számos olyan pont van - és talán megengedik, ha az ellenzéki képviselők ezekre koncentrálnak -, ahol szerintünk a befektetett energiához - közpénzről van szó -, irdatlan forrásokhoz képest az eredmény elmarad, s nemcsak a szándékokhoz, hanem a korábbi évekhez képest is. Készítettünk egy elég részletes összefoglalót, amely sorra veszi a családtámogatási rendszer, az otthonteremtés, a munkahelyteremtés, illetve az oktatás legfontosabb hazai mutatóit, és azt látjuk, ezekből a mutatókból azt a következtetést vonjuk le, hogy bár számos jó szándék fogalmazódott meg, és jó programok is indultak el, de összességében a gyerekek, a fiatalok helyzete érzékelhetően nem javult, sőt néhány területen romlott.

Amikor önök ezt a vitát kezdeményezték, az nagyjából a családtámogatási rendszer körüli viták idején volt. Emlékezetes, hogy a 2006-os költségvetésben önök megszüntetik a családoknak járó gyerekek utáni adókedvezményt, a kiegészítő családi pótlék rendszerét, ami miatt közöttünk éles vita van. Emlékszem, hogy Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonnyal többször váltottunk erről szót, és gondoltam, hogy ezt a pontot itt talán részletesen meg tudjuk vitatni, van rá idő, 80-90 perc, akár két-három óra is adatik erre. A kormány részéről felszólaló Korózs Lajos államtitkár úr beszélt erről, és újból azt mondta, amit önök gyakran hangoztatnak, hogy az előző kormány a gazdagokat támogatta, a szegényektől vett el, mint egy gonosz, minden hájjal megkent rabló, és önöknek ezt helyre kellett tenni, helyre kellett zökkenteni az időt. Kérem, hogy mielőtt ezt az eléggé becsmérlő ítéletet elmondják újból és újból, nézzék meg, hogy ki is az a sok gazdag ember, akivel Korózs államtitkár úr mint mumussal fenyegeti, riogatja az úgymond, szegényeket. Kik ezek a gazdagok, kik ezek a módosok, ezek a milliomosok, ezek a milliárdosok, akiknek szólt a polgári kormány idején a családi adókedvezmény? Egy gyerek esetén ez a gazdag milliárdos bruttó 73700 forintot keresett, és ő maximálisan igénybe vette a kedvezményt. Ő az, akitől önök most elveszik. Két gyerek esetén ez a dúsgazdag ember bruttó 97500 forintot keresett, de nem is ő, hanem a család együttesen. A férj és a feleség összevont jövedelme bruttó 97500 forint volt, és tőle veszik el. Egy kétgyerekes óvónőtől - mert ő az a gazdag, módos ember, akivel úgymond, riogatják a szegényeket - el kell venni, nem jár neki, mert a szegényeket szipolyozza.

Ostobaság! Mielőtt sokat mondják, nézzék meg a számokat, és gondolják végig: három gyerek esetén a család együttes bruttó jövedelme 150 ezer forint, és akkor teljes egészében igénybe vette a gyerekenként 10 ezer forintos adókedvezményt. Nem gazdagokról van szó, még csak nem is a felső középosztályról, nem is a középosztályról! Óvónőkről, tanítónőkről, átlagkeresetekről van szó. Önök tudják - és miért nem teszik hozzá? -, hogy ezt a családi adókedvezményt az érintettek 85 százaléka teljes egészében igénybe vette, 13 százaléka nagyrészt, de kétségtelen - ennyi igazság van az önök szavaiban -, hogy 2 százalék nem tudta igénybe venni se teljesen, se részben, mert valóban van olyan mélyszegény réteg, amelynek nincs adózott jövedelme, amely után az adókedvezményt igénybe tudná venni. Mi történt? Romlott a helyzet az önök kormányra lépése idején 2002-ben, ugyanis - nyilván hosszas mérlegelés után - úgy döntöttek, hogy nem emelik a minimálbért, hanem adómentessé teszik. Így nettó emelkedés történt. Ha egybevetjük, hogy a polgári kormány idején vagy a Medgyessy-Gyurcsány-időszakban emelkedett-e nagyobb mértékben nettó a minimálbér, akkor az összehasonlítást bátran álljuk, mert 20 ezer forint és 16 ezer forint áll egymással szemben, 20 ezer forint volt a polgári és 16 ezer forint a Medgyessy-Gyurcsány-kormány idején a nettó emelkedés. De meggyőződésem szerint hiba volt nem emelni a minimálbért, hanem adómentessé tenni. Az egyik probléma az, hogy számos kiskaput, ügyeskedési lehetőséget nyit a vállalkozói világban az adómentes minimálbér, a másik probléma pedig az, hogy létrehoztak egy olyan gondot, amit láthatólag nem tudtak kezelni három éven keresztül, hogy az a 2 százalék, aki nem tudta igénybe venni a mi időnkben a családi adókedvezményt, megugrott az adómentessé vált minimálbér miatt. De még ekkor is rendelkezésre állt volna az önök számára az az eszköz, hogy úgymond, a negatív adót odaadják, tehát nem adóként, hanem azt, amit adókedvezményként igénybe vehetett volna, pozitív módon kézbe adják az adózott jövedelemmel nem rendelkezőknek, és a rendszer működőképes lenne az egész ország javára. Három és fél, sőt majdnem négy éven keresztül - hiszen decemberig még létezik - működött a családi adókedvezmény, önök azonban 2006 januárjától, a kampányidőszakra ezt megszüntetik, és mondják, mondják - pedig biztos vagyok benne, hogy tudják a számokat -, hogy a gazdagoktól veszik el. Még egyszer hangsúlyozom: egy bruttó 73700 forintot kereső család nem gazdag, akitől ezt elveszik. Lássuk világosan!

Nem tudom elhinni, nem tudom belátni, hogy az az egyszerű tény, hogy megszüntetik a rendszeres gyermekvédelmi támogatást - melynek 5400 forint az összege havonta -, ezt a speciálisan szegény gyerekeknek, a legszegényebb családok gyerekeinek szóló - 23500 forint egy főre jutó jövedelem után lehet igényelni - gyermekvédelmi támogatást megszüntetik, az erre szolgáló forrást belesöprik abba a kalapba, amiből majd az alanyi jogon járó családi pótlékot növelni fogják, azt a családi pótlékot, amit mindenki igénybe vehet, az önök által sokat emlegetett milliomosok, milliárdosok is, hogyan lehet ez igazságos. Hogyan lehet az igazságos, ha a célzott támogatás megszűnik, és a mindenkinek alanyi jogon járó támogatás nő? Nem hiszem, hogy arra a valóban égető gondra írt, enyhülést hozna, amiről egyébként önök is nyilván őszintén és érzékletesen szoktak beszélni. Nem a szándékokat: a tetteket, a következményeket kritizálom és vonom kétségbe. S még egyszer: a családi adókedvezmény Európa számos országában, majd mindegyik országában létezik. Nagyrészt az 50-es években a kereszténydemokrata kormányok hozták létre, a 60-70-es években a szociáldemokrata kormányok is megerősítették. A mai napig Európa túlnyomó többségében van. Mert fontosnak tartják, hogy azt a családot, azt a réteget, aki dolgozik is, gyereket is nevel, kiemelt módon, adókönnyítéssel, adókedvezménnyel támogassák. Magyarországon lehet adókedvezményt igénybe venni gépjárművásárlása. Lehet adókedvezményt igénybe venni számítógép-vásárlásra, Csepeli úr. Sulinet Expressz? Mennyit költöttünk erre közpénzből? Durván a három év alatt 50 milliárd forintot. Hány százalékkal nőtt a szegény családok számítógépes ellátottsága? Hány százalékkal? Kimutathatatlan, érzékelhetetlen, mert nem nőtt. Akinek volt otthon számítógépe, az vett helyette egy színes monitorú laptopot, korábban még digitális kamerát meg fényképezőgépet. Ha erre van adókedvezmény, akkor a gyereknevelésre, a legfontosabb dologra, ahogyan Újhelyi úr fogalmazott: erőforrásra áldozni kell, szolgálni kell! Két külön dolog a legszegényebb, legrászorultabb gyerekeket megmenteni a méltatlan helyzettől, életkörülményektől, az éhezéstől, és egy másik dolog, hogy egy ország egészének az adórendszere honorálja-e azt a társadalmi befektetést, amit a gyerek fölnevelése jelent. S mindenütt Európában azt mondják, hogy igen, ez kell. Hozzáteszem, egész Európa öregszik. De ez nem fölment bennünket a felelősség súlya alól, hanem talán még inkább nyomasztja a vállunkat, hogy valamit tenni kell. Igaz, hogy Magyarországon rosszabbak a halálozási adatok, mint Nyugat-Európa nagy részében; a magyarok két végén égetik a gyertyát, kevés gyerek születik, és aránylag korán halnak európai egybevetésben, a férfiak kiváltképp. Éppen most vitatja a Ház az országos fejlesztési koncepciót; tíz évre, húsz évre, ötven évre tekintünk előre. Nézzék meg ezt a koncepciót! 2020-ra, ha a mai demográfiai trendek maradnak, 1-2 százalékos ingadozás mellett is, 8 milliós magyarság lesz, mert nem képes pótolni a születésszámokkal ez az ország önmagát.

Az is fontos - Harrach Péter és Soltész Miklós majd elmondják pontosan -, hogy 1000 forint, 2000 forint, 4000 forint, ki jár jobban, ki jár rosszabbul. Nem lényegtelen kérdés. Nem lesz dupla a családi pótlék januártól, hiszen van, aki kevesebbet kap, mint most. De nem ez a legfontosabb! A legfontosabb az, hogy a családtámogatásban, az otthonteremtésben is a kiszámíthatóság - az előbb emlegették ezt a fogalmat, a bizalomról van szó -, hogy hosszú időn keresztül, több kormányzati cikluson keresztül egy irányba mutató döntések tudják megteremteni azt a bizalmat a fiatalokban, hogy itt lehet, szabad, kell gyereket szülni. Vita van közöttünk annak a megítélésében, hogy vajon az adókedvezmények, a támogatási rendszerek ebben segítenek-e vagy sem. Magyarország egy tekintetben még jól áll. Mi is mértük valóban, 2000-ben, aztán 2004-ben - ez egy nagyon fontos mutató -, hogy hány gyereket akarnak a mai huszonévesek. Mit gondolnak, hányat? Hármat. Mert úgy gondolják, hogy az életük úgy lesz teljes, ha három gyerekük van - és ez egy nagyon fontos érték! Önök azt is tudják, hogy hány gyerek születik meg átlagosan ebből a háromból: 1,29. Ne idétlenkedjünk persze a század gyerekekkel, átlagról van szó. Három gyerek van a fejekben, a szívekben, a lelkekben, és ebből csak 1,29 születik meg átlagosan. Azaz itt még lehet és érdemes a magyar államnak, nekünk, a magyar parlamentnek anyagi támogatási rendszerekkel ezt a három gyereket - a lelkekben még ott lévő három gyereket - életre segíteni, hogy meglegyenek, valósággá legyenek, ne csak a szívekben legyenek, hanem ténylegesen is. Németországban már rosszabb a helyzet, ott már nem is akarnak három gyereket, ott az óhajtott gyerekek száma másfél, nem több. A katolikus Olaszországban szintén. Ott már hiába adnak adókedvezményt, nem fog gyerek születni. Mi még élvezzük ezt a lelki erőforrást, szándékot, óhajt. Ki tudja, meddig? Lehet, hogy csak pár évtizedig, de addig ezt kell és szabad, sőt azt gondolom, felelősségünk és kötelességünk is támogatni.

Ha nem ezt tesszük, hanem rontjuk ezt a helyzetet - és most azt látom, 2006-tól ez a helyzet romlik -, akkor két rossz alternatíva áll majd előttünk pár éven belül, néhány éven belül. Ha nem képes Magyarország pótolni saját lakosait, akkor jön a migráció. Lehet majd azon töprengeni a következő kormányoknak, hogy mi a jobb. Vízummentességet adni a kínaiaknak, és megpróbálni integrálni egy távoli kultúra máshonnan jött tagjait; nem olyan egyszerű - látjuk, Franciaországban sem sikerült, noha évtizedes, sőt lassan már évszázados tapasztalatuk van ebben -, és komoly rezsije van ennek a migrációnak. A másik rossz út, másik rossz alternatíva a határon túli magyarok beszívása, beszippantása a magyar munkaerőpiacra. Ez ma is folyik, évente 30 ezer határon túli magyar, diplomások, szakképzettek jönnek ide. De ha ezt politikává tesszük, akkor látjuk azt az árat, azt a rezsit, amit adnunk kell, meg kell fizetnünk, hogy azok a vidékek, városok, országrészek, amelyek évszázadokon keresztül magyarok voltak, megszűnnek annak lenni. Tehát a felelősségünk nem kicsi. Nem arról szól csupán, hogy 1500 forintot ide teszek vagy oda teszek, hanem arról szól, hogy azt a hitet, jövőbe vetett bizalmat erősíteni tudom-e vagy rombolni, ami eldönti az ország sorsát a következő évtizedekben. Ezt kell mérlegelnünk, amikor ágazatokat, számokat, grafikonokat látunk magunk előtt. És ezek a mutatók azt mutatják, hogy ezt a váltást a családtámogatásoknál nem szabad, nem kell megtenni. Javaslom, fontolják meg, gondolják végig még egyszer.

A mi álláspontunk világos: családi pótlékra is szükség van, kiegészítő családi pótlékra, rendszeres gyermekvédelmi támogatásra a legszegényebbeknél is szükség van, de szükség van arra is, hogy az ország egészében elismerjük, támogassuk, adókedvezménnyel honoráljuk azt, ha valaki dolgozik is és gyereket is vállal. Három lábon áll az általunk jónak, a jövőt megerősítőnek tartott családpolitikai rendszer támogatási része; az oktatásról, az otthonteremtésről majd képviselőtársaim beszélnek részletesebben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek soraiban.)



DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Pokorni Zoltán személyesen is megszólított, de azt hiszem, indokolt, hogy néhány szóban elmondjam, hogy a fiatal generáció, amelynek életéről és sorsáról itt beszélünk, alapvetően egy forradalmi korszakban lépett be az életbe. Nemcsak azért, mert az ország az Európai Unió tagja lett, hanem azért is, mert az információs korszak kiváltképp kedvez ennek a generációnak. Kiváltképp kedvez ennek a generációnak: a készségei kibontakozásának, kreativitásának, innovációjának, problémafelismerő képességeinek és annak, hogy megtartsa bennük ez a kor azt, ami bennük a legértékesebb, a gyermeki világképet, a spontaneitást, a szabadságot.

Azt kell mondjam, hogy az információs forradalom nyertese az a generáció, amelyről beszélünk, és bizonyos értelemben véve ha a vita csak azon a szinten zajlik, hogy ki mennyit kap, mennyi készpénzt, akkor, azt hiszem, félrevisz a vita. Mert sokkal fontosabb, hogy milyen készségeket kapnak ezek a gyerekek, mert nem a pénzhiány fogja megnyomorítani az életüket, mint ahogy a mi életünket sem a pénzhiány nyomorítja meg elsődlegesen, hanem az információhiány. Tehát az, aki képes lesz, megtanulja az információk megszerzését, képes lesz arra, hogy megváltoztassa saját sorsát. Otthagyja azt a helyet, amelyik fojtogatja őt, akár azért, mert szó szerint csak a disznók és a marhák kipárolgása van jelen, más nincs, és elmegy egy városi légkörbe, elmegy egy eMagyarország pontra, elmegy olyan helyre, ahol kinyílik előtte a világ, akkor érzésem szerint nem kell siratnunk ezt a generációt. Európai összehasonlításban egyébként a 18 év alatti generáció, és erről beszélünk, 87 százaléka rendszeres internethasználó. Ez fölötte van az Európai Unió átlagának. Az, hogy Magyarországon nagyon rosszak a statisztikai mutatók, nem a fiatalok miatt van, hanem az idősek miatt. Azon vagyunk többek között, hogy a fiatalok tanítsák meg az időseket. A fiatalok tanítsák meg az időseket, fordítsák meg a szocializációnak azt a rendjét, amely eddig mindig úgy zajlott, hogy az idősebb tudott mindent, és a kicsit, a fiatalt csak tanította. Most a fiatal tanítja őket. Nemrég volt alkalmam egy unoka-nagyszülő versenyen részt venni, ahol saját szememmel láttam: 4-5 éves gyermekek, 60-70 évesek, nálam idősebbek, vagy az én korosztályom számára adtak ismereteket úgy, hogy cserébe viszont azt kapták, amit a szüleik, nagyszüleik tudtak. Tehát egy új szövetség van kialakulóban a digitális készség bázisán.

Felmerült a Sulinet-program. A Sulinet-program iskolai alkalmazása nyilvánvalóban hozzájárult ahhoz, hogy ez a generáció be tudott lépni a digitális korszakba. Ami a családok PC-ellátottságát jelenti, ott azt tapasztaljuk, hogy 47 százaléka a családoknak jelenleg PC-vel rendelkezik, és 17 százaléka széles-, vagy keskenysávú internet-hozzáféréssel. Az elmúlt három évben az ugrás inkább az internet-hozzáférés tekintetében jelentkezett, nem a PC-hozzáférés tekintetében. Valóban, az a tendencia nem változott, hogy a gyermekes családoknak 2002-ben sokkal inkább hajlandóságuk volt személyi számítógép beszerzésére, mint a gyermektelen háztartásoknak. A minőségi cserék, amelyekről szó volt, és nyilvánvalóan a Sulinet Expressz program hozzásegítette a családokat, azok mégis a gyermekeket preferálták. Tehát lehetett volna nagyobb a penetráció, lehetne nagyobb azoknak a családoknak az aránya, akik rendelkeznek internettel, és rendelkeznek személyi számítógéppel, de a 47 százalék önmagában véve nem kevés. Azt akarom mondani tehát, hogy a digitális forgalom kedvezményezettjei a fiatalok, az óvodás korosztálytól kezdve. Az óvodás korosztályok esetében a sokat gyalázott Brunszvik Teréz-program nagyon sokat tett annak érdekében, hogy az ország leghátrányosabb 269 településén azok a gyerekek is hozzáférhessenek ehhez az eszközhöz, akik egyébként nem férnek hozzá.

Remélem, hogy a következő évek ezt a folyamatot, függetlenül attól, hogy milyen kormány lesz Magyarországon, fel fogják gyorsítani, mert elértünk már ahhoz a kritikus tömeghez, hogy saját maguk nevelik magukat az emberek. (Taps a kormánypárti oldalon.)



ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, MDF.



PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csepeli György államtitkár úr felszólalásához szeretnék hozzátenni egy rövid gondolatot. Magam is részt vettem az Inforum azon rendezvényén, ahol a szülők - hadd ne mondjam azt, hogy a nagyszülők - és a gyermekek egymás munkáját kiegészítve dolgoztak.

Mindenki egyetért abban, hogy a digitális szakadékot meg kell szüntetni Magyarországon. Én viszont úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormánykoalíció az elmúlt három és fél évben nem sok mindent tett ennek érdekében. Ha voltak is jó kezdeményezések - gondolok itt például a munkáltatóknak adható ingyenes internetutalványra -, erről senki nem tudott ebben az országban. Én úgy hiszem, hogy a következő kormánynak itt áttörést kell végrehajtani, és a digitális szakadék megszüntetése érdekében fontos lépésekre van szükség Magyarországon. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)



VISSZA