ELNÖK: Most soron következik a digitális műsorterjesztés szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.



DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar kormány egy nagy jelentőségű törvény elfogadását kéri most a parlamenttől.

A kommunikáció, az adatcsere, az adatáramlás világában kormányzásunk ideje alatt gyakorlatilag minden területen megalkottuk azokat a jogszabályokat, amelyek megteremtik a digitális kommunikáció feltételrendszerét, magyarul: megágyaznak az információs társadalom fejlődésének, összhangban az európai áramlatokkal, összhangban a világ legfejlettebb régiói számára diktált ütemmel.

Egyetlenegy elem hiányzik még ebből a rendszerből, s erre az elemre vonatkozik a törvény, amelyre vonatkozóan az expozét megtartom. A földi televíziós műsorszórás és műsorterjesztés kérdése, azaz a digitális televíziózás teljes körűvé tétele a tét, amelyről ennek a törvénynek a kapcsán el kell gondolkoznunk. Ha ezt a törvényt a tisztelt Ház el tudja fogadni, és ezáltal a digitális átállás feltételei a földi televíziós műsorterjesztésben megteremtődnek, akkor tényleg elmondhatjuk, hogy megszületett teljes egészében az új digitális világ Magyarországon, mert hiszen a jogszabályi környezet ennek a folyamatnak többé gátat nem vethet. Adalékként felhívnám a figyelmet arra, hogy nem pusztán egy olyan kérdésről van szó, hogy legyünk büszkék arra, hogy az információs társadalom jogszabályi pályáit lefektettük, hanem van egy nagyon gyakorlatias szempont is. A következő 50 évről van szó, ugyanis az ENSZ nemzetközi távközlési egyesülete ennek az évnek a nyarán osztja fel az egyes országok között a frekvenciatartományokat. Ezek a frekvenciasávok 50 évre fognak jogosultságot jelenteni az egyes országok, így a mi országunk számára is, annak érdekében, hogy ezeken a sávokon országos lefedettségű, digitális földi terjesztésű televíziós műsorszórást valósítsanak meg, illetve az ehhez kapcsolódó technológiákat alkalmazzák az egyes országok. Nem hiszem, hogy tévednék, amikor azt mondom, hogy a tét óriási, és ilyen értelemben ennek a törvénynek az elfogadása nemcsak a jelen Magyarország modernizációját jelenti, hanem a gyerekeink, sőt az időhorizont miatt, hiszen 50 év elég hosszú idő - akkor én már nem leszek itt -, az unokáink jövőjét és esélyeit is biztosíthatja egy jól meggondolt, időben elfogadott törvény a digitális földi terjesztésű televíziós műsorszórásról. Talán nem tudják, hogy mi az, hogy digitális átállás, és hogy miért fontos ez. Az informatikai terület rendkívül gyors fejlődésével, térnyerésével napjainkban új elnevezések születtek. Ezeknek az új elnevezéseknek a sorában találjuk a digitális átállás kifejezést is.

A digitális átállás az a folyamat, amelynek keretében a földfelszíni műsorszórás jelenlegi, azaz analóg rendszereit és szolgáltatásait digitális rendszerekre és szolgáltatásokra állítjuk át. Ennek révén a jelenlegi analóg műsorszórással szemben egy-egy frekvenciasávban, műszaki kifejezéssel élve: csatornánként, akár öt televízióműsor és számos más kiegészítő műsor is terjeszthető, míg jelenleg egy frekvencia-egy műsor a szabály. Mindamellett nemcsak a mennyiségben jelent ez nagyon jelentős változást, hanem minőségben is, hiszen sokkal jobb minőségben foghatók az egyes műsorok, ráadásul interaktív szolgáltatások igénybevételére is van lehetőség, tehát az elektronikus műsortájékoztató és a különfajta párbeszédelemek, az önálló szerkesztői aktivitás mind megnöveli - a korábbi egyoldali, passzív viszonyhoz képest - a nézők aktivitását. A digitalizációval az eddigi frekvenciaszűkösség mérsékelhető, hiszen a jelenlegi frekvenciatervek szerint lehetővé válik akár 25-30 televíziós csatorna földfelszíni sugárzása. Emellett a felszabaduló frekvenciákon új elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, valamint a mobiltelefon- és a földfelszíni műsorszórást ötvöző konvergens szolgáltatásokat lehet bevezetni. Az átállás azonban nemcsak a földfelszíni műsorszórást érinti, hanem a kábeltelevíziós hálózatokat, a műholdas műsorszórást és az internetes műsor terjesztését is. Ez pedig fokozza a piaci versenyt, illetve még inkább az innovációt segíti elő. Tapasztalataink szerint hosszabb távon a verseny kedvezőbb ár- és értékarányt ér el, és ez végül is azt jelenti, hogy olcsóbban jobb szolgáltatásokhoz jutnak a nézők. Utalhatok az új elektronikus hírközlési törvényre, melynek eredményeként a verseny megszületett a hírközlési piacon, és a verseny következtében a korábbi 5 helyi monopolszolgáltató helyett ma már 25 cég verseng a fogyasztókért, olcsóbb árakkal és speciális csomagokkal mind a hang-, mind az internetszolgáltatás területén.

A digitális átállás komplex társadalmi folyamat, nemcsak technológiai átállás. Hiszen a lakosság jelentős része számára, adataink szerint Magyarországon ez 33-35 százalék, az eddigi 3 csatorna helyett 10-15, illetve a folyamat végén akár 30 televíziós csatorna és számos új szolgáltatás is elérhetővé válik otthonaikban. Pontosan ezek azok a családok, pontosan ezek azok az állampolgárok, akik jelenleg a leghátrányosabb helyzetben vannak információs tekintetben. Ez tehát növelheti a demokráciát, növelheti a véleménynyilvánítás szabadságának tényleges gyakorlati megvalósulását.

Miért van szükség egyáltalán új szabályozásra? A földfelszíni digitális televíziózás az utóbbi néhány évben vált meghatározó jelentőségű kérdéssé az Európai Unió infokommunikációs politikájában. Ennek megfelelően a régi uniós tagországokban az utóbbi években kezdett el kialakulni a bevezetés szabályozása, ütemezése és üzleti modellje. A most csatlakozott tíz ország közül a szomszédos országokban javában folyik a törvényi keretek megteremtése; mi is felismertük, hogy lépnünk kell. Jelenleg nem vagyunk lemaradva, de le lehetünk maradva. Az átálláshoz ugyanis öt-hét év kell, ezért a rendszer alapjainak kiépítéséhez azonnal meg kell kezdenünk a szabályozási feltételek megteremtését.

Az Európai Unió Bizottsága megkülönböztetett figyelmet fordít a földfelszíni digitális televíziózás elterjesztésére a már említett technológiapolitikai, társadalompolitikai okok folytán. Az Európai Parlament 2005 novemberében, szinte egy időben a kormány döntésével hozott állásfoglalást az analóg terjesztésről a digitális műsorszórásra történő áttérés felgyorsításáról. Az országok közös döntését indokolta, hogy a digitális átállás átfogó frekvenciaegyeztetést igényel - egyedül nem megy. A frekvencia korlátos erőforrás ugyanis, ezért nemzetközi egyeztetésen dől el, hogy melyik ország mennyit és milyen feltételekkel használhat. Ez az egyeztetés, mint utaltam rá, javában folyik. A Bizottság határozata szerint legkésőbb 2012 elejére valamennyi uniós tagállamnak át kell állnia az analóg helyett a digitális műsorszórásra. Genfben tehát 2006 májusában egy értekezletre kerül sor, ahol véglegesen, a következő ötven évre kihatóan kiosztják a digitális műsorelosztásra használható frekvenciákat az egyes országok között. Az előzetes egyeztetések folyamán világossá vált, hogy azok az országok, amelyek nem rendelkeznek a digitális átállásra vonatkozó konkrét jogszabályi keretekkel és stratégiával - ez a jelen törvény éppen ez lenne -, azok az országok hátrányt szenvednek az ilyen jogszabályi keretekkel és stratégiával már rendelkező országokkal szemben. A várhatóan 2006-ban lezáruló nemzetközi egyeztetésen annak az országnak lesznek tehát jók a pozíciói, amely világos elképzeléssel rendelkezik a digitalizációról, és ennek a jogszabályi feltételeit is megteremtette, ezért tartom fontosnak ennek a törvénynek az elfogadását. Amennyiben tehát 2006 első felében nem sikerül megteremteni az átállás jogszabályi hátterét hírközlési és médiaszabályozási oldalról egyaránt, akkor előfordulhat, hogy hátrányos helyzetbe kerül Magyarország ezen a nemzetközi frekvenciakoordinációs egyeztetésen, illetve a párhuzamos, analóg és digitális műsorszórás magas költségei miatt az átállás társadalmi költségei lényegesen magasabbak lesznek ahhoz képest, amely költségek egyébként feltétlenül szükségesek. Ezek tehát az okok, amelyek arra indítanak bennünket, hogy ezen az ülésszakon beterjesszük ezt a törvényt.

Mit tartalmaz a törvényjavaslat? Az elektronikus hírközlésről szóló törvény a konvergenciafolyamatoknak megfelelő, haladó európai szabályozást honosított meg Magyarországon. Ez a törvény felgyorsította a konvergencia-folyamatokat, azonban ezeknek a folyamatoknak a bázisán elengedhetetlennek tűnik, hogy a digitális műsorterjesztést megfelelően szabályozzuk. A digitális műsorterjesztés szabályairól szóló törvényjavaslat rendelkezéseinek a gyors technológiai és piaci folyamatok okán az elektronikus hírközlés szabályozását kell követnie, és ahhoz hasonló technológia-semleges, rugalmas, versenyjogra épülő szabályozásnak kell lennie. Ezt az elvet messzemenően felismerhetjük a kézbe vett törvényjavaslat szövegében. Javaslatunk kettős célt szolgál: egyrészt biztosítani kívánja a digitális műsorok átvitelének szabályozását; másrészt rendezni kívánja az analóg műsorterjesztésről a digitális műsorterjesztésre való átállás folyamatát és annak szabályait. Mint utaltam rá, ez az átállás költséges, de a szükségesnél több lehet a költség, hogyha ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása elmarad. A digitális átállás első szakaszában a digitális földfelszíni műsorszórás, a digitális kábeles műsorterjesztés kiépítésére, illetve működtetésük feltételeinek megteremtésére kerül sor. Emellett a kézbe vett javaslatban olyan szabályokat alakítottunk ki, amelyek lehetővé teszik a digitális mobil műsorterjesztés rövid távú bevezetését, illetve megfelelő megoldást kínálnak a digitális műholdas műsorterjesztés piaci helyzetével kapcsolatos kérdések rendezésére is. Ezt mindenekelőtt a szabályozás technológiasemlegességének követelménye és elve indokolja.

Javaslatunk kidolgozása során a közvetlen cél az volt - és itt három célt mondanék -, hogy 1. a digitális földfelszíni és vezetékes televíziós műsorszolgáltatást akadályozó jogszabályi rendelkezéseket hatályon kívül helyezzük; 2. megalkossuk a digitális műsorszolgáltatási és műsorterjesztési módok bevezetéséhez elengedhetetlenül szükséges rendelkezéseket; és végül 3. az érintett piacokon meglévő szűk keresztmetszetek szabályozásával meggátoljuk az erőfölényes helyzetek kialakulását, illetve megerősödését. Néhány szót mondanék a szabályozás fontosabb jogintézményeiről, valamint a multiplex-szolgáltatásról. A törvényjavaslatban foglaltak szerint a frekvenciahasználati jogot az úgynevezett multiplex-szolgáltatók szerezhetnék meg az elektronikus hírközlési törvényben foglalt szabályoknak megfelelően. Ezáltal olyan új érdekeltségi rendszert alakítunk ki, amely ösztönzi a fejlettebb technológiák alkalmazását. Az új szabályozás ugyanis lehetővé tenné, hogy a multiplex-szolgáltató a rendelkezésére álló, digitális műsorterjesztésre nem alkalmas vagy pontosabban nem használt sávszélességet értékesíthesse más digitális kiegészítő szolgáltatás, tehát nem műsorszolgáltatás, hanem beszéd- és adatforgalom számára. Így a szolgáltató gazdaságilag érdekeltté válik a minél fejlettebb tömörítési technológia alkalmazásában, vagyis a frekvencia jobb, gazdaságosabb kihasználásában. Kétségtelen, hogy a multiplex versenyjogi szempontból szűk keresztmetszetnek minősül, ezért szükséges annak kimondása, hogy a multiplexet szerződéskötési kötelezettség terheli a médiahatóság által kiválasztott műsorszolgáltatóval szemben.

Egy új szolgáltatásról beszélnék még, az elektronikus műsortájékoztatóról. Új szolgáltatásként jelenik meg az elektronikus műsortájékoztató. Ennek lényege, hogy az internetes keresőprogramokhoz hasonlóan tájékoztató segíti a felhasználót az általa kiválasztott műsor megtalálásában. Mivel a műsorok száma nagyon megnő, egy ilyen típusú keresőprogram nélkülözhetetlen alkotóeleme a digitális műsorterjesztésnek. A törvényjavaslat a fogyasztók elfogulatlan tájékoztatása érdekében tehát legalább egy független elektronikus műsortájékoztató továbbításának a kötelezettségét írja elő. Ezen túlmenően a műsorszolgáltatók és más szolgáltatók számára az általános versenyjogi szabályok elegendő védelmet nyújtanak.

A törvényjavaslatban foglaltak szerint a hozzáférés esetében a közszolgálati csatornáknak elsőbbséget kell biztosítani. Mivel a közszolgálati csatornák száma jelentősen megnő, a már említett hatás a demokratikus nyilvánosság megteremtése tekintetében, azt hiszem, hogy a jelenlegihez képest jóval inkább fog érvényesülni.

A frekvenciahasználatról: nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos, hogy az analóg és digitális szolgáltatások párhuzamos fenntartása minél rövidebb ideig tartson - erre már utaltam. A törvényjavaslat ennek érdekében a televíziós célra analóg frekvenciák kijelölésének tilalmát fogalmazza meg: eddig és ne tovább. Ez alól csupán a frekvenciacsere lenne a kivétel, amelyre a digitális átállás folyamatában elengedhetetlen szükség van.

Hogyan koordináljuk a digitális átállást? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen átállás csak az érintett állami intézmények tevékenységének hatékony koordinációjával, valamint a piaci szereplőkkel folytatott folyamatos és érdemi egyeztetés mellett vezethet sikerre. A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy célszerű egy olyan centrumot kialakítani, amelynek elsődleges feladata a folyamat irányítása, ezért a törvényjavaslat egy digitális átállást koordináló bizottságot jelöl ki.

A médiatörvénnyel való kapcsolat az utolsó elem. Az új szabályozásra azért van szükség, mert napjaink gyors technológiai fejlesztésére a médiatörvény rendelkezései egyszerűen már alkalmazhatatlanok. Az új törvényjavaslat nem a médiatörvény tartalmi módosítására irányul, hanem az elektronikus hírközlés kategóriájába tesz minden adattovábbítást. A médiatörvényt érintő kétharmados rendelkezések az adattovábbítás elektronikus hírközlésben történő teljes körű szabályozása miatt szükségesek. Ezek a rendelkezések egy, a digitális átállás stratégia végrehajtásával kapcsolatosan az ORTT részéről megteendő intézkedésre, valamint e téren az NHH és az ORTT együttműködésére, továbbá az uniós szabályozással összhangban a kábeltelevíziózásra vonatkozó vételkörzeti korlátozás eltörlésére vonatkoznak.

Összefoglalva tehát azt mondhatom, hogy a digitális átállás jelentős gazdasági és társadalmi hatású folyamat, összhangban az európai uniós tendenciákkal. Elősegíti az információs társadalom kiteljesedését, hozzásegít a verseny kialakulásához, növeli a demokráciát, és növeli az innovációs hajlandóságot. A szabályozás késlekedése esetén hazánk hátrányos helyzetbe kerül a most zajló nemzetközi frekvenciakoordinációban, ahol a következő 50 évre dől el, hogy mely tagállam milyen frekvenciákkal, milyen kapacitásokkal rendelkezik majd.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjenek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok, valamint a kijelölt bizottságok ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Most az informatikai bizottság előadói következnek. Először megadom a szót Márfai Péter képviselő úrnak, a bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

MÁRFAI PÉTER, az informatikai és távközlési bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az informatikai és távközlési bizottság január 24-én megtárgyalta és döntött a digitális műsorterjesztés szabályairól szóló 19081. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat fél évszázaddal előremutatva igyekszik áthidalni a jelen és a jövő technológiai szakadékát, szem előtt tartva a változások hatását a piac, a gazdaság és a társadalom különböző területein. Az informatikai bizottság mindezekre tekintettel 6 igen szavazattal és 5 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak vélte a törvényjavaslatot. A továbbiakban pedig szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy az Országgyűlés az a politikai intézmény, amely képes elhárítani minden akadályt, amely a digitális műsorterjesztés mint országos érdek útjában állhat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményének ismertetésére nem kerül sor, mert az ismertetésre felhatalmazott képviselő nem tartózkodik az ülésteremben.

Tisztelt Országgyűlés! Most a kulturális bizottság előadói következnek. Először megadom a szót Balogh Miklós képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

DR. BALOGH MIKLÓS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottságban 11 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett arra szavaztunk január 24-én, hogy Magyarországon a televíziózás a következő években digitális legyen. Megtisztelte a bizottsági ülést Kovács Kálmán miniszter úr, ő maga népszerűsítette a digitális műsorterjesztés szabályairól szóló törvényjavaslatot, érvelt az új törekvések mellett sok tényanyaggal, európai példával.

Törvény és még néhány feltétel teljesítése - ahogy az államtitkár úr is mondta - kell ahhoz, hogy hazánk sikerrel pályázhasson az ENSZ nyári nemzetközi távközlési értekezletén: nyolc frekvenciatartományt, összesen 40 országos csatornának alkalmas sávot öt évre. Az analóg televíziós rendszert 2012-ig Európában felváltja a digitális földfelszíni műsorszórás - ahogy hallottuk itt államtitkár úr előadásában is -, így jobb minőségű tévéműsor lesz az eddigieknél, és új interaktív szolgáltatásokkal bővül a kapacitás.

A digitális műsorterjesztés szabályairól szóló törvényjavaslat célja, hogy elgörgesse az akadályokat a modernizáció elől, s megnyissa a sokszínű médiavilágot, ahogy hallottuk itt, a digitális világot, és lehetővé tegye a teljes vertikumban a digitális televíziózásra való áttérést a kor követelményeinek megfelelően, XXI. századhoz méltó módon. Ez korszakos jelentőségű fordulat, minőségi változás. A tét nagy: lemarad-e Magyarország a digitális világversenyben, vagy tartja a világtempót? Növelni tudjuk-e az esélyegyenlőséget a digitális televíziózás kiterjesztésével, vagy növekszik a digitális szakadék? Eléri-e ez a 30 százalék a lehetőségét annak, hogy a digitális televízióval együtt internetszolgáltatásokhoz is hozzá tudjon jutni? Ha ezt el tudjuk érni, akkor előrelépünk.

Azt gondoljuk, hogy követni kell az Európai Parlament állásfoglalását, mely kimondja és ösztönzi is az országokat - idézem -: az Európai Parlament, mivel az analógról a digitális műsorszórásra való áttérés minden szinten előnyökkel jár, hiszen új és jobb műsorsugárzás biztosítását és több száz megahertznyi, különböző célokra kiosztható primer frekvencia felszabadítását teszi lehetővé, valamint fokozza a piaci versenyt és az innovációt, mivel az Egyesült Államok 2009. január 1-jétől tervezi, Dél-Korea 2010 végére, Japán pedig 2011-re felszámolja az analóg földfelszíni műsorszórást, következésképpen döntő jelentőséggel bír, hogy az Európai Unió ne maradjon le a versenytársaitól. A Bizottság tehát - ahogy itt hallottuk - 2012 elejét javasolja a többi országnak is.

Ha rálépünk a digitalizálás útjára, mint a többi európai ország, lehetővé válik a televíziózásban az, hogy a kínálatból kiválaszthassuk például, hogy milyen filmet akarunk megnézni, bármikor lehívhatjuk a híreket, az időjárás-jelentést s a többi. Ez négypárti támogatottságot igényel, mert vannak olyan elemei - ahogy hallottuk is itt -, amelyek a médiatörvényt érintik. Eddig három párt már jelezte támogató magatartását, de a Fidesz sem fekszik keresztbe, ahogy Sági József képviselőtársam a bizottsági ülésen mondta, finoman jelezte álláspontjukat. Tehát nyilvánvalóan kétharmados törvényt is érint, így ezekre figyelemmel kell lennünk. Az ORTT-nek feladatot ró ki a törvénytervezet, hogy 2006 szeptemberéig legalább öt csatornára írjon ki pályázatot. Az ORTT-nek a frekvenciakiírás további ütemezésében együtt kell működnie a koordinációs bizottsággal - ahogy az államtitkár úr is említette -, és a kábelszolgáltatókra vonatkozó korlátozást eltörölné a javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy az egész törvényjavaslatban a 41 paragrafus 19 oldal, 31 oldal pedig az általános és a részletes indoklás. Ez azért van, meg kell magyarázni, hogy miért kell ilyen nagyon fontos döntést hozni - 50 évre meghatározzuk a jövőt -, tehát igen alapos, részletes elemzéssel magyarázza, hogy miért kell ezeket meglépnünk. A törvény keretjellegű azért, hogy lehessen rendeleti úton is majd módosítani a szabályozást a piacfigyelési tapasztalatok felhasználásával. Mi, szocialisták különösen fontosnak tartottuk azt, hogy figyelembe vegyék, hogy a digitális televíziózásra való átállás mennyire terheli majd a lakosságot, milyen pluszterheket ró a háztartásokra, az e területen működő vállalkozókra. Ha 250 ezer háztartást, mondjuk, negatívan érint, akkor a költségeket kik vállalják s a többi, és úgy gondoljuk, akkor az államnak kell ebben az ügyben segíteni azért, hogy ezek a háztartások is be tudjanak kapcsolódni a digitális televíziózásba.

Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság - amint említettem - 11 igen szavazattal, nem szavazat nélkül általános vitára alkalmasnak tartja, és elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Sági József képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

SÁGI JÓZSEF, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi valóban nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, tartózkodtunk. Mindenekelőtt sajnálatosnak tartjuk, hogy egy ilyen nagyon fontos törvényjavaslatot a parlamenti kampány hevében hoznak be a szocialisták és az SZDSZ-esek ide a parlamentbe. Sajnáljuk, hogy ezzel a törvényt parlamenti operetté, magát az Országházat pedig operettparlamentté silányítják.

Nagyon sajnáljuk azt is, hogy nem volt a törvényjavaslat megszövegezése előtt sem szakmai, sem politikai egyeztetés. Ezt kétségtelenül önök is elismerték a bizottsági ülésen. Azt is nagyon sajnáljuk, hogy a hirtelen nagy munkában, a kapkodásban olyan hibák felejtődtek a törvényben, amiket most majd mi kénytelenek leszünk kijavítani. Ez lesz az ára az egyezkedésünknek. Ha ezt önök nem fogadják el, az önök baja.

Mindennek ellenére - hogy ne csak ilyet mondjak - volt egypár nagyon komoly érdemi észrevételünk is. Mindenekelőtt az, hogy valószínűleg az európai uniós törvénykezési joggal ütközik a törvény szellemisége, elsősorban az európai uniós keretirányelvvel. Aztán Kovács Kálmán miniszter úr elmondta a bizottsági ülésen érvként, hogy bizony a törvény nagyon fontos, mert az adja meg a kormány stratégiáját. Felhívtuk a miniszter úr figyelmét, hogy ilyen már van, 2005 tavaszán ez már elkészült, erre tehát ezért nincsen szükség. Azt is elmondtuk, hogy ez a törvény nem tesz mást, mint a pillanatnyi műsorszolgáltatókat bebetonozza a piacon. Ez nem érdeke senkinek, legfőképpen a fogyasztóknak nem érdekük. Azt is elmondtuk, hogy az egyik legfontosabb hivatkozási jogforrás, a médiatörvény teljesen egészében kimaradt a törvényből, még csak említve sincs benne. Ez nagyon nagy hiba. Aztán soroltuk a hibákat, amelyekre a miniszter úr vagy válaszolt, vagy nem. Például azt mondta, hogy három elemében érinti a médiatörvény egy-egy rendelkezését a törvény, de ő is csak így említette meg, hogy említés szintjén van benne a médiatörvény. Általunk felkért szakértők szerint, a mi álláspontunk szerint legalább 8-10 helyen érinti a médiatörvényt, márpedig ez mind kétharmados szabályozást igényel. Emiatt nem olyan könnyű átvinni ezt a törvényt felesen sem.

Aztán azt is mondtuk, hogy az államot olyan mértékben kívül rekeszti a szabványosítás folyamatából, ami elsősorban a fogyasztókra hárítja majd az anyagi terheket. Ez pedig senkinek sem érdeke. Úgy látszik, hogy most már a szocialista kormányzás szakított az eddig legalább elvben, szóban elmondott elveivel, hogy kiáll a lakosságért - úgy látszik, most már szóban sem.

Végezetül a törvény legnagyobb hiányossága az, hogy olyan kérdéseket feszeget, amelyek nem tartoznak e kérdés kompetenciájába, ez valóban nagy jelentőségű törvény, ezt elismerjük, ezért talán még támogatnánk is, de a tartalomszabályozás nem tartozik ennek a technikai jellegű törvénynek a tárgykörébe. Márpedig a 41 szakaszból 6-7 szakasz érinti a tartalomszabályozást, és ez az, amit az Európai Unió nagyon is rosszallni fog majd.

Ezek voltak azok az érvek, amelyek miatt mi ezt nem támogatnánk. Végül is azt gondoljuk, hogy a törvényre talán hosszabb távon valóban szükség van, egy hosszabb érlelés után, hosszabb vita után szükség lenne a törvényre, ezért a törvényjavaslatot nem támogattuk, hanem tartózkodtunk. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Elsőként az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót. Hozzászólásra következik Márfai Péter képviselő úr, MSZP.

MÁRFAI PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A magam részéről harmadszor fogok részt venni az előkészítő négypárti megbeszéléseken, ahol az eddig elhangzottaktól eltérő és elég építő típusú megjegyzéseket hallottam.

Összefoglalva: a mi álláspontunk az, az MSZP-frakció örömmel üdvözölte a digitális műsorterjesztés szabályairól szóló törvényjavaslat benyújtását, mivel a digitális televíziózás rendkívül fontos és aktuális kérdéssé vált napjainkban. A digitalizáció hosszabb távon adatátviteli költségek csökkenésével jár, a műsorszóró-hálózatok üzemeltetői számára lehetőséget ad továbbá újabb technológiai beruházások megtételére, az információs társadalom infrastruktúrájának továbbfejlesztésére. Hazánkban jelenleg a háztartások egyharmada hagyományos antennával csak három csatornát, a magyar 1-et, a magyar 2-t és a Duna Televíziót tudja fogni. A digitális televíziózás nekik hoz majd igazán forradalmi változást.

Olyan infrastruktúra létesülhet hazánkban, amely többek között lehetővé teszi a hozzáférést a szélessávú adatszolgáltatásokhoz, lakóhelytől és társadalmi helyzettől függetlenül bárki számára. Ez a technika tehát az esélyegyenlőség szempontjából is fontos. Az információs hátrány csökkentését is szolgálja majd, hiszen mindenki számára elérhetővé válik, hogy otthon, a tévéfotelből hozzáférjen ugyanahhoz az információhoz. Bízom abban, hogy képviselőtársaim is úgy ítélik meg, hogy akkor döntünk helyesen, ha a digitális átállásra a lehetőséget megteremtjük, ha mielőbb minden akadályt elgördítünk a digitális átállás elől.

Az MSZP-frakció ezért támogatja és elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Sági József képviselő úr, Fidesz.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagy jelentőségű törvényt tárgyalunk, ehhez nem fér kétség, hiszen a digitális átállási törvény elfogadásával hazánk is végre megindul azon az úton, amelyet napjainkban talán leginkább az Egyesült Királyság jelképez. Láthatjuk, hogy például a brit BBC esetében már nem közszolgálati műsorszolgáltatásról beszélhetünk, hanem a digitalizációnak köszönhetően egy integrált közszolgálati tartalomszolgáltatási rendszerről, amelyben a hagyományos műsorszolgáltatási elemeket különböző egyéb, digitális, részben interaktív, a digitális műsorszolgáltatási rendszeren, illetve az interneten keresztül elérhető tartalmak egészítik ki.

Tehát a törvény jelentősége ez, ezt mi is felmérjük. Azonban az a szerencsénk, hogy a kormány is ezt állítja, mégis igaza van. Olyan helyzet állt elő, hogy véletlenül a kormány is eltalálta a jó választ, viszont fel kell tennünk a kérdést, hogy akkor mi az oka ennek a nagy sietségnek. Miért nem lehetett ezt korábban előkészíteni? Miért most, a kampányfinisben, a hajrában kell ezt előhozni kapkodva, sietve, izzadva?

Elmondtam az előbb is már: nem volt a korábbi törvény-előkészítő szakaszban politikai egyeztetés. Most már persze lett egy-kettő, és az is világos, hogy vannak alkotmányossági aggályaink a törvénnyel kapcsolatban, hiszen a kormányzat legalább 3, mi viszont legalább 8-10 helyen vélünk felfedezni olyan passzusokat, olyan szakaszokat, amelyeket kétharmados törvény szabályoz. Ezt viszont nem könnyű megkerülni, még egyszer hangsúlyozom. Nos ez, valamint a tárgyalás egész szisztémája arra utal, hogy a szocialista rezsim a parlamentet csupán játékszernek tekinti. Súlyos aránytévesztéssel, a parlamentarizmus lebecsülésével állunk szemben tehát. Pedig még sok munka vár ránk. Ki kell dolgozni ugyanis az új tartalomszolgáltatási rendszer tartalomszabályozási oldalát is, hogy egy valóban koherens jogi szabályozási rendszer megfelelő alapját képezze egy ténylegesen fejlődőképes, új, XXI. századi interaktív médiarendszernek. A digitális televíziózás fontos lépcsőfok a digitális írástudás terjesztésének folyamatában is, hiszen általa a társadalom olyan rétegei is megismerkedhetnek az előnyökkel, akik esetleg koruknál, társadalmi vagy szociális helyzetüknél fogva eddig idegenkedtek a számukra túl bonyolult, illetve egyéb okon nem elérhető számítógépektől és a számítástechnikától.

Melyek hát azok a problémák, amelyeket mi feltétlenül szóvá kell hogy tegyünk itt, az általános vitában, vagyis amelyek szerintünk nem illenek bele hatékonyan a szövegbe? Mindenekelőtt hiányzik a fogyasztók érdekének képviselete. Most itt nem a szakszervezetre gondolok, hanem a szöveg szellemiségéből hiányzik ez a képviselet. Ugyanakkor ezzel szemben megvan a piaci szereplők érdekképviselete, nagyon erőteljesen az szerepel. A fogyasztóvédelemnek ugyanis nem csupán a napi fogyasztási cikkek piacán kell jelen lennie, hanem a szolgáltatások igénybevételénél is. Például, ha a szabványosítás jogát az állam kiengedi a kezéből, akkor óhatatlan, hogy a fogyasztókra túlzott terheket ró. Lássunk egy köznapi példát! Ha az állam magánál tartja a szabványosítás vagy a hatósági ár jogkörét, akkor az a lakosságra nézve feltétlenül pozitív hatású. Említsük meg a gyógyszerárak esetét, említsük meg az áram vagy a gázár esetét. Jól tudjuk, átpolitizált témák ezek, de ugyanez van itt is. Televízió pedig szinte minden háztartásban van. Így a leendő felmerülő költségek majd mindenkit meg fognak terhelni. Nem tudjuk, mennyivel. Elképzelések erre vannak - 1-2 ezer forint, 3 ezer forint, 10 ezer forint -, de jönnek majd az új televíziók, és akkor mi lesz? Jó lenne, ha ilyen szempontból is figyelnénk a törvényre.

A televízió, ami ott van a minden háztartásban, ezért jó alap lenne arra, hogy az információs társadalom, illetve az e-demokrácia, az elektronikus demokrácia részesévé tegyük az ország egészét. Bár a digitális televízió elterjedése a lakosság körében várhatóan nagyobb mértékű és nagyobb ütemű is lesz, mint, mondjuk, az internet - ez várhatóan 2010-2012-re fog a lakosság körében átütő erejűvé válni -, az államnak azonban biztosítania kellene, hogy a digitális átállásnak csak nyertesei legyenek. Tehát a társadalom semelyik rétege ne rekesztődjön ki az általa nyújtott lehetőségekből; azaz az államnak kéne biztosítania, hogy a szociálisan legrászorultabb rétegek hozzájuthassanak a digitális hozzáféréshez szükséges eszközökhöz. Én ezt törvényben nem találom. Önök sem találják, mert nincs benne. A digitális műsorterjesztő rendszerek ahhoz is jó alapot nyújtanak, hogy azokon keresztül például a fogyatékkal élők is könnyebben hozzáférhessenek a szolgáltatásokhoz.

Gondoljunk például a gyengén látók szempontjából fontos egyes képnagyítási, lassítási, visszajátszási lehetőségekre, vagy a hallássérültek szempontjából fontos párhuzamos jeltolmácsolási és feliratozási lehetőségekre, vagy éppen a mozgáskorlátozottak által használható, a digitális tévék infrastruktúráján keresztül elérhető különböző interaktív szolgáltatásokra! Ezen társadalmi csoportok érdekeinek tehát jóval hangsúlyosabban kell megjelenniük a jogi szabályozásban, már a szabályozási folyamat jelen stádiumában is.

Mivel a digitális műsorszolgáltatásnak, illetve az amellett továbbított egyéb kiegészítő szolgáltatásoknak köszönhetően várhatóan jelentősen meg fog nőni a háztartásokba jutó médiatartalmak mennyisége és változatossága is, ezért az eddigieknél is fokozottabban figyelni kell a kiskorúak védelmére a számukra káros médiatartalmakkal szemben. Ugye, tudjuk mindannyian, hogy ez ma a televíziózásban milyen nagy kárt okoz. Tudjuk mindannyian, akinek gyereke, unokája van, ismeri a helyzetet. A digitális műsorterjesztés infrastruktúrája által biztosított technikai lehetőségek kihasználásával, a digitális korban immáron azt is biztosítani lehetne, hogy maguk a szülők hatékonyabb és egyszerűbb eszközökkel jussanak a gyermekeik médiahasználatának ellenőrzéséhez. Vannak egyébként ilyen szűrők az interneten, de nem tudom, a televíziózásban ez hogyan teremthető meg, mert - még egyszer mondom - a törvény szövegében sincs bent.

A fentiek alapján is látható, hogy a sikeres digitális átálláshoz nemcsak a szükséges infrastrukturális és jogi alapok megteremtésére van szükség, hanem minél hamarabb meg kell alkotni a szükséges tartalomszabályozási normákat is. Nos, itt tartalomszabályozásról beszéltem, ez viszont a médiatörvény körébe tartozik. Mi elvártuk volna az ORTT-től már évekkel ezelőtt is - önök ezt ígérték, hogy lesz új médiatörvény, hát nem lett, pedig elvártuk volna -, hogy ez a szabályozás megteremtődjön. Most elvártuk volna, tisztelt államtitkár úr, hogy a digitális átállásról szóló törvénnyel együtt benyújtják a médiatörvénynek ezt a bizonyos tartalomszabályozási részét is. Nem tették, így a törvény felemás. Márpedig enélkül nem lehet továbblépni az átállás folyamatában.

Említettem már korábban, hogy van egy olyan európai uniós irányelv, amely viszont kimondottan fékezi az egész folyamatot. Önök előszeretettel szoktak hivatkozni az európai uniós keretirányelvekre. Megkerestük ezt a bizonyos 2002/21. számú európai uniós keretirányelvet, a 2. cikkelyének c) pontja nem foglalja magában az elektronikus hírközlőhálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat. Önök erre hivatkoznak, ebből az derül ki, hogy ez hamis. A törvény egyfolytában megpróbálja ezt szabályozni, csakhogy ez, tisztelt képviselőtársaim, egytől egyig kétharmados szabályozást igénylő törvény. Ezért a törvényt mi - finoman szólva is - ambivalenciával kezeljük.

A Fidesz képviselői számos módosító indítványt fognak benyújtani a mai napon - vagy már be is nyújtottunk - a törvényhez. Mi a szakmai egyeztetésekre készen állunk, nagyon reméljük, hogy önöknek még ebben a túlfeszített időszakban is meg fog jönni a józan belátásuk, és el fogják fogadni. Mi a tartózkodó szavazatunkat legfeljebb úgy tudjuk kicsit pozitívabbra változtatni, ha ezek a módosító indítványok zöld jelzést kapnak. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szokásos megszólítások mellett hadd szóljon ismét - mint más informatikai előterjesztések tárgyalásánál szoktam - a "Tisztelt Netpolgárok!" üdvözlés is. Úgy gondolom, ez a fogalom, a netpolgár előre jelzi, hogy most nem olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely egyszerűen szabályoz vagy kikényszerít valamit, hanem olyan anyagot, amelynek szellemisége és konkrét paragrafusai döntően befolyásolják majd a jövő nemzedékeinek médiafogyasztását, és természetesen a következő évek folyamataira is hatással lesznek Magyarországon. Nem olyan nagyon, hogy már a közelgő labdarúgó-világ-bajnokság mérkőzéseit digitális műsorfolyamként élvezhetnénk, de a 2010-es afrikai csoportküzdelmeket - remélhetőleg saját csapatunk részvételével - már bizonyosan nem analóg közvetítésként látjuk majd.

Tehát: tisztelt Képviselőtársaim, tisztelt Net-polgárok! Egy újabb infopolitikai törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, az előző törvényjavaslatokhoz képest - gondoljunk például a NAVA-ra - kiterjedtebb folyamatokat felölelő témakörben. Ezzel a javaslatot előkészítő minisztérium nem tesz mást, mint amit tennie kell: reagál a napjainkban érzékelhető és konkrétan tapasztalható médiatendenciákra, várt vagy váratlan informatikai fordulatokra. Ennyiben elismerésemet fejezem ki a minisztérium vezetőinek, úgy ítélem meg, hogy az informatikai és hírközlési tárcának éppen ez a feladata: a lehetőségekhez képest gyors reagálás a villámgyorsan változó infovilág eseményeire. Eseményeket mondtam, de természetesen alapvető folyamatokra gondoltam. A törvényjavaslat is - ez is a pozitívuma - szintén irányokra koncentrál. Ezzel csak egyetérteni tudunk, mint ahogyan azokat az alapelveket is messzemenően támogatjuk, amelyeket az előkészítő a 2. § b) pontjában így fogalmaz meg: "A törvény célja az új technológiák elterjedését elősegítő, kiszámítható, átlátható, technológiasemleges, versenyt segítő szabályozás megteremtése."

De mint rendes esetekben lenni szokott - és itt is így van -, a b) szakaszt megelőzi az a). Itt a javaslat alapfunkciójaként ez kerül meghatározásra: "A törvény célja a társadalmi értékek közvetítésének elősegítése a digitális műsorterjesztés mint elektronikus hírközlési szolgáltatás megfelelő szabályozása útján." A Magyar Demokrata Fórumnak tulajdonképpen az ebben a mondatban megfogalmazottakkal van lényegi vitája. Mi természetesen egyetértünk azzal, hogy a digitális műsorterjesztés célja a társadalmi, kulturális értékek közvetítése, de azzal már komolyan szemben állunk, hogy ezt pusztán csak elektronikus hírközlési szolgáltatásnak írja le az előterjesztés.

Úgy gondoljuk, hogy a digitális televíziózás elterjedésének felgyorsulása alapvető hatást gyakorol majd a tartalomgyártásra és a tartalomfogyasztásra is. Elérhetővé válik, hogy a fogyasztó ne csak passzív nézőként, hallgatóként részesülhessen a számára felkínált tartalomból, hanem aktív résztvevőként is: például maga állítsa össze a neki tetsző tartalomból a saját programját, megkereshesse az ehhez szükséges háttér-információkat. A digitális átállás tehát minden háztartás számára kibővített műsorválasztékot, jobb adásminőséget és új, interaktív szolgáltatások igénybevételét biztosíthatja.

Ezek a folyamatok világosan mutatják, hogy lényegi tartalomfogyasztási kérdésekről van szó. Úgy gondoljuk, a szakhatóságoknak, tehát az ORTT-nek, valamint a szakminisztériumnak, tehát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának állásfoglalásai, esetleges szabályozói előaktivitása nélkül a műsorterjesztés technikájáról nem célszerű magas szintű jogszabályokban rendelkezni. Ugyanis a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy elsődlegesen a tartalomkínálat számbavételéről, nemzeti értelmű befolyásolásáról, a magyar élet- és munkatársadalom médiaigényeinek megfogalmazásáról kellene a kormánynak állásfoglalásokat, előterjesztéseket készítenie, majd csak ezt követhetik a technikára vonatkozó regulációk.

További nehézségeket is látunk, nemcsak a tartalom oldaláról, hanem technikai szempontból is. Világosan kell látni, hogy a digitális televíziózásra való átállás nemcsak az államnak, hanem a nézőknek is jelentős beruházást jelent. Az analóg tartalmak vételére használatos vevőkészülékek nem alkalmasak a digitális szolgáltatások vételére. A mindenképpen szükséges kiegészítő adapter jelenleg az analóg készülékek árait megközelítő kiadást jelent a fogyasztó számára. Az előterjesztés értelmező rendelkezései, valamint a politikai egyeztetések során kapott IHM-vélemények ezt a problémát igyekeztek kicsinyíteni, nem döntő szempontnak értékelni. A minisztérium a fogyasztókra eső kiadásokat is durván alábecsüli, néhány ezer forintos fogyasztói teherről beszél, sőt még ingyenességet is feltételez. A fogyasztói kiadások problémakötegének megértéséhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a digitális televíziós szolgáltatások eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a potenciális fogyasztó nehezen meggyőzhető, és nem egykönnyen szánja rá magát a jelzett kiadások vállalására.

Ennek valószínűsíthetően nem csak a pénz az oka, sokkal inkább arról van szó, hogy a néző rendszerint meg van elégedve a jelenlegi analóg szolgáltatások mennyiségével és minőségével. Ezzel eljutottunk oda, ahova az internetszolgáltatási piac is már rég megérkezett. Vagyis oda, hogy lenne tartalom és hozzá használható kiforrott technika is, a fogyasztó viszont sajnos nem kér belőle. Vagyis úgy akar netpolgár lenni, hogy maga szabja meg a kereteket, és nem tart igényt a globális tartalomipar grandiózus termékeire. Ezért kérdezem újra: nem a tartalom kérdéseivel kellene előbb foglalkoznunk, nem az értékorientált médiafogyasztás alternatíváit kellene inkább vizsgálnunk? Szerintem igen, és csak utána lenne érdemes foglalkozni a technikai kérdésekkel. Ha megfordítjuk a sorrendet, és először a műszaki előrelépésekre koncentrálunk, bekövetkezhet az, amit az internet fejlődésében is tapasztalunk: a befektetők az igények felkeltését az extremitással, a primitív, érzéki műfajok brutális piacra erőszakolásával próbálják megoldani. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ezt el kell kerülnünk, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki padsorokban ülünk.

Végezetül szeretnék kitérni még egy technikai kérdésre. Az előterjesztés, mint idéztük, az információs társadalom hírközlési infrastruktúrájának a fejlesztését tűzte ki célul, platformfüggetlen, technológiasemleges megoldásokat preferál. Úgy véljük azonban, hogy ma még beláthatatlan, milyen formátumok és eszközök lesznek végül is a nyertes, elfogadott rendszerek. Gondoljunk csak arra, hogy a mobilvilágban milyen változások játszódtak le. Minden, amit terveztek, az megbukott, például a wap, és amire csak melléktermékként gondoltak, az piaci visszaigazolást kapott, például az SMS. Ugyanez játszódhat le a digitális műsorterjesztés területén is. Ugyanis már most jelen vannak a kifejezetten a televíziós műsorterjesztés céljait szolgáló digitális platformok mellett az egyéb általános célú hozzáférést lehetővé tevő szélessávú technológiák is, mint például az ADSL, vagy az elképesztően nagy sávszélességekig továbbfejleszthető és a lakásokig is eljuttatható fényvezetős rendszerek. Ehhez jönnek még a műholdas és kábeltelevíziós műsortovábbítási, illetve műsorszórási digitális technológiák is.

Ebben a rikító technikai tarkaságban és egymásra épülő rendszerekben a szabályozás eleve nagyon kis mozgástérrel rendelkezik. Előrelátható - a feltételek adottak ehhez -, hogy a piaci szereplők technikai kerülőutakat dolgozhatnak ki, ha részükre hátrányosnak ítélt szabályozás kerül megvalósításra. A rendelkezésre álló eszközök és technikák átstrukturálásával mindig képesek lesznek az érvényes szabályozás felülírására, megkerülésére. Természetesen nem állítom, hogy vannak ilyen szándékok, de a túlzottan infrastrukturális médiaszemléletnek számolnia kell ezzel az eshetőséggel is, szemben a felfogásunk szerint helyes, értékközpontú tartalomszolgáltatással.

Összességében elmondható: az MDF úgy ítéli meg, hogy az informatikai, a távközlési és az elektronikus média konvergenciája társadalomformáló erejű változásokat idézett elő az elmúlt évtizedben. Technikailag lehetővé vált az információ, a széles értelemben vett emberi tudás minden formájának digitalizálása, s ennélfogva tárolása, feldolgozása és szállítása. Vagyis létrejöttek a tudásalapú társadalom infrastrukturális alapintézményei. Felfogásunk szerint a most tárgyalt törvényjavaslat csak ezeknek a struktúráknak a kezelésével foglalkozik, viszont a tartalmi alapkérdések szabályozását nem vállalja fel. Az MDF szerint ez a szemlélet és gyakorlat nem ad értelmezhető válaszokat a jövő nagy médiapolitikai kérdéseire, ezért a törvényjavaslatot ebben a formájában nem támogatjuk, de készen állunk négypárti egyeztetésre és közös módosító javaslatok beadására, és radikális változás esetén, ahogy a NAVA-törvény esetében is tettük, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja hajlandó a végszavazásnál az igen gombot megnyomni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Csepeli György államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Csepeli György bólint.) Az államtitkár úr jelzi, hogy igen, megadom a szót.

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is mélységes fájdalmamat kell kifejeznem, hogy ilyen szűk körben beszélünk nem első esetben olyan kérdésekről, amelyek valóban több évtizedre meghatározhatják ennek az országnak a haladását vagy a visszafelé haladását. De ha leküzdöm ezt a fájdalmamat, és megpróbálok a konkrét törvényjavaslatra koncentrálni, akkor el kell ismernem azt, hogy a jelen lévő képviselők körében érzek egyfajta konszenzust, hogy ne mondjam, harmóniát. Nyilvánvalóan van egy véletlen egybeesés, amit esetleg félre lehet interpretálni, hogy éppen kampányidőszak van, és most tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, de ha belegondolunk ebbe a törvényjavaslatba, és meghallgatjuk a képviselőknek a törvényjavaslat szakmai részére koncentráló elemét, akkor azt látom, hogy azért mindenkiben él a vágy, hogy valamilyen módon egyezzünk meg, mert a törvényjavaslatnak van egy konkrét pragmatikus célja, nevezetesen az, hogy 2012-re az országot olyan helyzetbe kell hozni, hogy a szentendrei múzeumot, skanzent úgy tarthassuk, ahogy van, mert másképp nyugodtan bezárhatjuk, az egész ország skanzen lesz. Tehát a 2012 egy nagyon fontos időpont.

A másik, hogy Genfben - ha akarjuk, ha nem, függetlenül attól, hogy ez a parlament mit csinál - a frekvenciákat ki fogják osztani. Ha nem akarunk egy digitális Trianont, tehát nem akarjuk azt, hogy szomszéd országok behasítsák a mi területünket digitális frekvenciákkal, és nekünk végül a Margitsziget maradjon meg saját digitális műsorszórási tartományunkként, akkor lépnünk kell. Ilyen értelemben véve ennek a törvényjavaslatnak ilyen egészen egyszerű célja van, hogy jobbak lesznek a tárgyalási pozícióink Genfben, ha fel tudjuk mutatni ezt a törvényt, hogy kérem, mi készen állunk a digitális átállásra. Nyolc multiplex a tét. Nem mindegy, hogy egy multiplex, két multiplex, három lesz vagy pedig nyolc darab lesz.

Ami a többit illeti, azt kell mondjam, hogy nagyon megfontolandóak a javaslatok, és nagyon érthetőek az aggodalmak. Amiket a Fidesz oldaláról hallottunk - érzésem szerint mi nyitottak vagyunk olyan típusú módosító indítványok befogadására és megtárgyalására, amelyek valóban a nézők érdekeit nem hagyják figyelmen kívül. Nyilvánvalóan mi sem arra gondoltunk, hogy szabadjára engedjük a gyeplőt, és minden néző nyolcvan csatornán keresztül az állatpornótól kezdve a lóversenytippekig fog műsorokat fogni, hanem nekünk is az a célunk, ahogy Pettkó András mondta, hogy értékvezérelt, a demokratikus politikai kultúrát és az európai és a magyar nemzeti kultúrát szolgáló műsorokat nagyobb számban, jobb minőségben, több emberhez juttassunk el. Épeszű ember más célban nem gondolkodhat, és látnivaló, hogy ez a technológia minden korábbi technológiához képest sokkal inkább alkalmas ennek a célnak az elérésére, mint a jelenlegi analóg műsorszórás. Félti Pettkó képviselő úr azokat, akikre ráeresztjük a globalizáció szörnyetegeit, akik jelenleg mindössze három csatornát tudnak nézni, és pontosan azokon a területeken, amely területeket az ellenzék olyan féltő gonddal óv, és nekünk is olyan nagyon fontos, hogy ne úgy éljenek szerencsétlenek, mintha a XIX. század elején élnének, hanem ténylegesen ezzel a technológiával próbáljanak belépni abba a világba, amely új világ, amely digitális világ, amely lehetővé teszi azt, hogy a belső erőiket felszabadítsák, és ha ők nem is, de legalább a következő nemzedékek boldogabbak és szerencsésebbek legyenek, mint a szüleik. Ez egy olyan módszer, olyan technológia, amely hozzásegítheti őket ehhez.

El tudom képzelni azt, hogy olyan konszenzus alakul ki a négy párt vagy három párt között, amely figyelembe veszi a kétharmados igényeket, és figyelembe veszi mindazon tartalomszabályozási aggályokat, amelyek itt megfogalmazódtak. Mert végül is azt kell mondjam, és azt hiszem, hogy ebben konszenzus van ebben a parlamentben, és ami nagyon fontos: konszenzus van a társadalomban, hogy az 1996-os médiatörvény egyszerűen nem működik. Nemcsak azért nem működik, mert nagyon sok kompromisszum tette eleve lehetetlenné a működését, azért nem működik, mert az a technológiai alap, amelyre épült, egyszerűen megszűnik. Olyan, mintha a lóverseny-szabályozásról beszélgetnénk, miközben már rég vasút van meg légi közlekedés. Tehát, ha tetszik, ha nem, a '96-os médiatörvényt el fogja fújni a történelem szele vagy vihara, és ha nem hozzuk meg ezt a digitális átállásra vonatkozó törvényjavaslatot, nem keressük a konszenzust, akkor az fog bekövetkezni, hogy lemaradunk a frekvenciák kiosztásából, tehát a kár egészen bizonyos lesz. Azok, akik eddig nem jutottak hozzá a digitális tartalmakhoz, továbbra sem fognak hozzájutni; illetve mint arra Pettkó képviselő úr nagyon éleselméjűen utalt, az egyéb technológiák tekintetében azok, akik szélessávú ADSL és egyéb hozzáféréssel rendelkeznek, hozzá fognak jutni a digitális tartalmaikhoz. Tehát éppen az az alapvető cél nem fog teljesülni, amely ellenzéket és kormánypártot egyesít, bármi is legyen az adott helyzet, hogy ne nőjön a digitális szakadék az ország két fele között, hanem csökkenjen, akkor nőni fog, mert nyilvánvalóan azok, akiknek van, még több lesz, és akiknek kevesebb van, még kevesebb lesz. Ezért nagyon kérem az itt nem lévő képviselőket, hogy gondolják át alaposan ennek a törvénynek a sorsát, gondoljanak bele a nyári genfi értekezletbe, és keressék az egyetértést, keressék a harmóniát, mert elsődlegesen a magyar társadalom és a digitális szakadék másik oldalán állók érdekeit kell hogy szolgálják, azért lettünk megválasztva, és azért is leszünk megválasztva. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)



ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.



VISSZA