ELTE Társadalomtudományi Kar

Politikai Tudományok Tanszék



Politikai kultúra Magyarországon



A kurzus célja

Egy társadalomnak a kultúra ad formát, megszabva azokat a kereteket, melyeket elsajátítva a társadalom tagjai értelmet és jelentést tulajdoníthatnak a környezetükben zajló eseményeknek, előforduló jelenségeknek. A kultúra identitásképző és identitásfenntartó jelrendszer, meta nyelv, mely nélkül nem lehetnénk otthon a társadalomban, nem tudnánk jelentéseket képezni, megkülönböztetve magunkat másoktól.

A politikai kultúra jelöli ki a társadalmilag konstruált valóságon belül a politikai dimenzió határait és alakítja ki a politikainak minősített valóságban lehetséges viselkedések tereit.



A magyar társadalom antinómiái

A magyar politikai kultúra sajátos szerveződései és működésmódjai tárgyalása során a magyar társadalomfejlődés meghatározó antinómiáiból indulunk ki. Elsőként a Kelet-Nyugat antinómiát tárgyaljuk, mely azt jelenti, hogy Magyarországon egyidejűleg voltak jelen a nomád múltból örökölt barbár életszervező minták valamint a letelepedést követően a társadalomra kényszerített keresztény értékek. A Róma-Bizánc antinómia a keresztény civilizáció két ellentétes pólusának egyidejű hatásait jelenti. A magyar állam függetlensége 1526-ban elveszett. Ettől az időponttól kezdve az egymással versenyző politikai alternatívák lehetetlenné tették a függetlenség visszanyerését 1918-ig. A felvilágosodás eszméi szerint széttéphetetlen polgárosodás és nemzettéválás programjai a magyar nemzetfejlődési folyamatban végzetesen szembe kerültek egymással. A nemzeti függetlenség visszanyerésére kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, a nemzeti populáció jelentős részének kisebbségi létre való kényszerítése mellett került sor, ami hibás külpolitikai reagálások sorozatát váltotta ki, végső soron a függetlenség ismételt elvesztését eredményezve 1944 és 1989 között.



A magyar politikai kultúra és nemzetkarakter

A társadalomfejlődés struktuális diszfunkciói nem hagyták nyomtalanul a magyar politikai kultúrát és nemzetkaraktert. A barbár hagyományokra szükségképpen szervetlenül épülő keresztény értékek következménye a máig élő szélsőséges individualizmus, empátiahiány, szervezhetetlenség. A kereszténység mintáinak felszínes átvétele korai szekularizációt, cinizmust szabadított el. A sajátként elismert állam hiánya folytán a politikai kultúra dicséretesként jelenítette meg a az állammal szembeni ellenállást, az adóelkerülést, a sérelmi politikát.

Az állam negatív értékelése lehetetlenné tette az egyén és az állam közötti pozitív kapcsolat elgondolását, s lélektani gátjává vált a polgárosodásnak. Az egyén a ragadozó államtól való félelmében „sarc mentalitást” fejlesztett ki, mely kifelé a panaszkodást, a javak elrejtését, a sikerek titkolását tette meg normává. A „sarc mentalitás” önbeteljesítő jóslattá válva a politikai kultúra központi, heroikus elemévé tette a kudarcot, felmagasztosítva a bukást, öngyilkosságot, emigrációt. Ezzel szemben leértékelődtek a pragmatikus siker-értékek, nem jött létre a Széchenyi által sürgetett „hitel mentalitás”.

Karácsony Sándor elmélete szerint a passzív rezisztencia és az aktív rezisztencia váltakozásának a „szalmaláng” a nemzetkarakterológiai metaforája. A „széthúzás” megfelelő magyarázatként kínálkozott a magyar politikai elit nagy belpolitikai és külpolitikai dilemmákban mutatott döntésképtelenségére. A „sültgalambra várás” az irracionális időszemlélet és az attól elválaszthatatlan tehetetlenség mezetkarakterológiai reprezentációja, melyet kiegészít a „patópáloskodás”.

A politikai döntések felelősei rendre eltűntek, a felelősségvállalást a magyar politikai kultúra nem ismeri. A kudarcok okait a magyarok a külső körülményekben keresik, az egyének felelősség megállapítására nincsenek kulturálisan jóváhagyott minták. A bűntudat ismeretlen. A siker és a teljesítmény elismerésére ugyancsak nincsenek megfelelő minták. Ha végképp nem lehet megkerülni a siker észlelését, az attribúcióban a szerencse, a kivételes egyéni erőfeszítés jut szerephez, de rendszerint beindul a siker eljelentéktelenítésének, a sikeres személyek leértékelésére, megrágalmazására törekvő kampány is.



Menetrend

1.Európa három régiója

A Római Birodalom felbomlása. Decentralizáció vs. centralizáció. Tulajdon, szabadság, egyenlőség vs. hierarchia. Nyugat vége, Kelet kezdete. A magyar állam létrejötte.

előadás jegyzete

2. Elmaradottság és haladás

A társadalmi működés nyugati és keleti paradigmája. Állam, piac, osztály vs. elhúzódó feudalizmus. Nyugati igényszint. Felzárkózási pszichózis.

előadás jegyzete

3. A nemzetállam hiánya

Birodalmi keretek. Elidegenedés az államtól. A kulturális nemzettéválás folyamata. „Magyar” tematizációk.

előadás jegyzete

4. Politikai kulturális párhuzamok

Kelet-Nyugat”

Róma-Bizánc”

Bécs-Isztanbul”

Kuruc-Labanc”

Függetlenség –Kiegyezés”

Népies-Urbánus”

Rendszerpárti-Rendszerellenes”

előadás jegyzete

5. Kettős társadalom

Filmvetítés: A kölcsönkért kastély.

előadás jegyzete

6. Nemzetkarakter és panaszkultúra

Negativizmus. Gyanakvás, bizalmatlanság, együttműködésre való képtelenség. Csodavárás. Sarc-mentalitás. Panaszkodás. Szalmaláng, sültgalamb, patópáloskodás, széthúzás.

előadás jegyzete

7. Anómia

Politikai hazguságok. Empátiahiány. Konformizmus. Cinizmus és jogi nihilizmus. Felelősségelhárítás. Sikerellenesség és resszentiment. Rosszindulat. Konverziók. Diszkrepáns szerepek. Rajongás és hit.

Filmvetítés: Szegénylegények.

előadás jegyzete

8. Központosítás

Az állam mindenhatósága. Paternalizmus és infantilizmus. Bürokrácia. Racionális redisztribúciós illúziók. Szervezeti megalománia.

9. Negatív identitás

Nemzeti hovatartozás és állampolgárság, nemzedéki identitás, lokális identitás,

10. Intolerancia

Etnocentrizmus, zárt gondolkodás, autoritarianizmus, kisebbségellenesség, kisebbségi öngyűlölet, immobilitás.

11. Közvélemény

Politikai közvéleménykutatás 1945-47 között. Politikai közvéleménykutatás 1965-1989 között. Politikai közvéleménykutatás 1989 után. Válaszadói típusok: autentikus, mimikri, ignoráns, konform. Közvéleménykutatások és választások.

12. Politikai tagoltság

Politikai ideológiák. Politikai involváció. Nyugat-Kelet lejtő. Politikai humor.



Követelmények

A félév során minden hallgatónak írnia kell egy esettanulmányt, mely a kurzus során megtárgyalt tézisek valamelyikét tárgyalja. A következő témákat kínáljuk fel:

  • A magyar hős ideáltípusa

  • A magyar áruló ideáltípusa

  • Narratívák a magyar történelmi festészetben (MNG állandó kiállítása alapján)

  • Egykorú Mohács percepciók

  • A Thököly kultusz

  • Rákóczi-képek

  • II. József reformjainak fogadtatása

  • Kossuth vidini levele

  • Világos után. A szabadságharcban résztvevők emlékiratainak elemzése

  • Előrejelzések az I vh. kitörését követően

  • Trianon-attribúciók

  • Ki felel a magyar Holocaust-ért? (Egykorú források alapján)

  • Pártkongresszusok retorikája

  • Az 1954-es világbajnoki döntő fogadtatása

  • Koncepciós perek utóélete

  • Diszkrepáns szerepben (ügynökök)

  • A horvátországi fegyverszállítás

  • Postabank-per

  • 2006. augusztus 20-i pánik

  • Szabó Csaba esete

  • Politikai viccek elemzése

  • Politikusok blogjainak diskurzus tere

  • Politikai újratemetések (Rákóczi, Károlyi, Horthy, Mindszenty, Nagy I., Rajk)

  • Illyés Gyula világképe



Irodalom

Bibó. I. Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. In Bibó I.1986. Válogatott tanulmányok. 1945-1949. Budapest:Magvető 569-619.

Bibó.I.A kelet-európai kisállamok nyomorúsága In Bibo.im. 185-265.

Csepeli,Gy., Örkény A., Székelyi M. 2002. Nemzetek egymás tükrében. Internetnikus viszonyok a Kárpát-Medencében. Budapest: Balassi Kiadü

Csepeli, Gy. Örkény A., Székelyi M., Barna I. 2005. Sikervakság: szociálpszichológiai akadályok a piacgazdasághoz vezető úton Kelet-Európában. In Kornai J., Rothstein, B., Rose-Ackerman, S. (szerk.) Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében. A társadalomi bizalom megteremtése a posztszocialista átmenet időszakában. Budapestí: Nemzeti Tankönyvkiadó. 227-256.o.

Csepeli Gy. 1997. Szociálpszichológia. Budapest:Osiris

Csepeli Gy. 2006. A meghatározatlan állat. Budapest: Jószöveg

Czeizel E., 2006. A Szent-Györgyi-Bay modell. Élet és Irodalom. VIII.25. 15-16.o

Gerő. A. 2004. Képzelt történelem. Budapest: Polgart.

Erdei F. 1976. A magyar társadalom a két világháború között. Valóság 4. 22-53.o.

Hankiss E. 1983. Társadalmi csapdáék. Diagnózisok. Budapest:Magvető

Janos,A.C. 1983, The Politics of Backwardness in Hungary, 1825-1945. Princeton:Princeton University Press.

Karácsony S. 1985. Magyar észjárás. Magvető

Ladányi J, 2005, Szociális és etnikai konfliktusok. Tanulmányok a piacgazdasági átmenet időszakából (1987-2005) Budapest: Új Mandátum Kiadó.

Lükő G. 1987. A magyar lélek formái. Pécs:Pannónia könyvek

Makkai, J. 1942. Urambátyám országa. Középosztélyunk illemrendszerének és társadalmi visselkedésének szociográfiája. Budapest: Singer és Wolfner

Mátay, M., Csepeli, Gy. 2001. A magyar betyár életei a médiában. Médiakutató. I. 88-101.

Rónay J., Münsterberg,H., Lewin, K. 2001. Nemzetkarakterológiák. Budapest:Osiris

Szabó. I. 1991. Az ember államosítása. Politikai szocializáció Magyarországon. Budapest: Tekintet

Szerémi Gy. 1961. Magyarország romlásáról. (Budapest:Magyar Helikon)

Széchenyi I. 1830, Hitel. Pest: Trattner és Károlyi

Szűcs, J. 1983. Vázlat Európa három történeti régiójáról. Budapest:Magvető